veteranus
...a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat... (1Kor 9,24)
Sokszor halljuk: „A rendes emberek mindig utolsónak érnek a célba.” „A győzelem nem minden – hanem az egyetlen dolog!” Az ilyen kijelentések jól jellemzik mai világunkat. Azt a munkamániás, a mammonért való hajszolt életet, ami pusztítja az egészséget, összetöri a családokat, és mellőzi a lelki fegyelmezettséget. Erre pedig szükség lenne ahhoz, hogy Istennel való kapcsolatunk növekedhessen. Kerüljünk minden versengést vagy egyszerűen szálljunk ki a versenyből? Nyugdíjba menvén nézzük, ahogy a világ elmegy mellettünk? Nem, Krisztus Jézus követői számára nem ezek az alternatívák. De vigyázzunk, mert a versengés féltékenységhez vezet. Kain versengése testvérével, Ábellel gyilkossághoz vezetett (ld. 1Móz 4,8). Saul király meg akarta ölni Dávidot, mert a féltékenység rákos daganatként kezdett növekedni benne. Viszont azzal, ha kiválóságra törekszünk a hivatásunkban, Krisztus Jézust dicsőítjük. Pál apostol azt írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1Kor 9,24-25). Az ímmel-ámmal tett erőfeszítés, vagy a középszerűséggel való megelégedés nem hoz győzelmet. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” - folytatja az apostol (1Kor 9,26-27). Ezért nem az a lényeg, hogy másokat leelőzzünk, hanem hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet Isten dicsőségére! A keresztyénség nagy szabadsága az adni tudás és az adni akarás a földi életünk során. Az elengedés és a megosztás képessége. Ha Istentől kaptunk valamit, és Ő indít arra, hogy adjunk, akkor attól mi magunk még semmivel sem leszünk szegényebbek. Futni a kijelölt úton, hogy megérkezhessünk... Sokszor lelki javakat nehezebb átadni: szeretetet olyannak, aki nem szeretetreméltó; megbocsátást annak, aki talán bocsánatot sem kért. Türelmet annak, akihez sok kell és békességet - annak, aki nyugtalan.
Valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás. (Kol 3,23-25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden naphoz erőt adsz nekem.
Ámen
