veteranus
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. (Ézs 42,6)
Sokan, sokféleképp jellemezték már Krisztus Jézust. Egyesek egyenesen nagyétkű és részeges embernek nevezték Őt. Azért, mert közösséget vállalt a bűnösökkel és megvetettekkel, együtt étkezett velük. Miután megostoroztatta, és töviskoszorúval koronáztatta, Pilátus így mutatja be Őt: “Ímhol az ember.” Noha ártatlannak mondja, szavai csak ennyit közölnek: erről az emberről van szó, aki itt áll előttem. Amikor Péter Jézust az élő Isten Fiának vallotta, Egyetlen Urunk úgy értékelte azt, hogy Péter tudása nem testi bölcsesség, hanem a mennyei Atyától származó kijelentés. Mai Igénkben Isten maga mutatja be Jézust: „Ez az én szolgám.” Más helyen így erősíti meg: “Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.” Krisztus tehát Isten választottja. Akkor vagyunk összhangban az Istennel, ha mi is Őt választjuk. A II. Helvét Hitvallás ezt a szívszerinti igenlést nevezi a hitnek. Az fontos, hogy hitünk ne pusztán értelmi azonosulás legyen a bibliai kijelentéssel. „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna,” - prófétálja Ézsaiás. Azonosulunk-e ízlésünkben, gyönyörködésünkben is Istennel? Hitünkből nem hiányozhat ez az azonosulás. Jézus ugyanakkor a "megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki.” Megrepedt, azaz hasznavehetetlen nád a hitünk, erőnk, bátorságunk, ha egyedül vagyunk. Jézus Krisztussal bízhatunk abban, hogy Ő épp a mi megerősítésünk, meggyógyításunk végett jött el ebbe a világba. Sőt, ebben a küldetésében sohasem késik: a mécses lángja nem lobban utolsót, a megrepedt nádszál sem törik el végképpen, míg érvényre nem juttatja az Ő igazságát. Habár kereszthalála némelyeknek vereségnek, gyengeségnek látszott, mégis ez lett Isten üdvözítő ereje mindazoknak, akik hisznek Őbenne. Az eljövetelében éppen az a csodás, hogy vérével eltörli bűneinket, hatalmával lerázza megkötözöttségeinket, bűnös szenvedélyeinket. A szeretetével pedig odafordítja szívünket önmagához, hogy Őbenne gyönyörködjünk, csak Őreá figyelmezzünk. Ha még nem nyílt meg szemünk az Isten igazságának látására, és nem részesültünk szabadításában, hívjuk segítségül és Ő bizton' meghallgat bennünket.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak. (Ézs 42,1-5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
