veteranus
Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)
Az, hogy kinek tartjuk Istent, alapjában véve meghatározza a Hozzá való viszonyunkat. Vannak, akik Istenkének hívják. A létét nem tagadják, de sokra nem mennek vele. Ez olyan, mint a karácsonyi Jézuska és a Megváltó Úr Jézus Krisztus különbsége. Az előbbi egy éppen megszületett csecsemő, segíteni nem tud rajtunk, sőt ő szorul ránk. Az Úr Jézus viszont az egyetlen, Aki rajtunk a bűn és a halál árnyékában segíteni tud. Nem szorul ránk. Épp ellenkezőleg, mi szorulunk a bűnbocsátó és az üdvözítő kegyelmére, amit kínál is mindnyájunknak. Van, akinek az Isten szó hallatán félelem támad a szívében, mert félelmetes istenképpel él. Számára az Úristen egy kemény, a szigorú, a legkisebb hibát is megbüntető hatalom. Megítél mindent és jobb, ha összehúzzuk magunkat. Vannak olyanok is, akik Istent, mint szerető Istent látják csupán, Aki szeret, és mindent elnéz. A Biblia szerint mindenesetre igazságos és kegyelmes, bűngyűlölő, de a bűnöst szerető, irgalmas és türelmes, hatalmas és erős. Ezek csak a legfőbb jellemvonásai. Isten oltalom, erősség, biztos segítség. Vajon mi is ilyennek látjuk? „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (Ld. Zsolt 91) Földi képpel élve, Isten olyan, mint egy erős vár. A várak hatalmas építmények, védelmi célból emelt erődítmények, a belül tartózkodóknak komoly védettséget nyújtott az évszázadok során. Nekünk vajon milyen erősségeink vannak? Ha magunkról kellene beszélni, vagy írni valahol, mit tudnánk megfogalmazni? A zsoltáros azt írja, Isten a mi erősségünk. Elmondhatjuk ezt magunkról? Fel is vállaljuk ezt embertársaink előtt? A hívő ember tudja, hogy az Úrtól nincs és nem is lehet nagyobb erősségünk. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem – írja Pál apostol. Nem azért írta le, mert ez olyan jól hangzik, hanem azért, mert így is élte meg "kalandos" élete során. Küzdelme, szenvedése, nyomorúsága idején is az Úrtól kapott erőt mindenhez. Az Úrban volt ereje mindenhez. Ha Egyetlen Urunkban hiszünk, ha rábízzuk magunkat feltételek nélkül, akkor ez a megtapasztalás személyesen a miénk is lehet.
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Zsolt 46,5-8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
