veteranus
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint. (Péld 27,21)
Formáljuk egymást, de engedjük-e, hogy az Ige minket formáljon? Amikor az Ige azt mondja, hogy egyik ember formálja a másikat, akkor lényeges kérdés, hogy mivel hatunk egymásra? Például hatunk egymásra a szavainkkal. „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett.” – írja Pál apostol (Kol 4,6) De hathatunk egymásra kedves beszéddel, de durva beszéddel, sőt, hazugságok mondásával is. Persze nem ugyanaz a hatás, ez kétségtelen... A kedves beszéd jó hatással van ránk. Az a beszéd, amely nem erőltetett, nem megjátszott, nem mézes-mázas, nem manipulatív, valamit folyton befolyásolni, elérni akaró, hanem őszintén kedves. Ha tudják rólunk, hogy templomba járunk, és az Úr Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, akkor különösen figyelik a beszédünket. Azt, hogy mikor mit mondunk, mi fér bele, és mi nem a beszédünkbe. Kicsúszik-e a szánkon időnként valami olyan, ami méltatlan az Úrhoz, Akit szolgálunk? Ha igen, már legyintenek is. Ha nem, az viszont jó bizonyságtétel lehet. Az egész életünkkel hatunk egymásra. Jézus azt mondta övéinek: Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5:16) A tetteink, a viselkedésünk mind-mind hatással van embertársainkra. Vannak próbatételek az életünkben. Ezek elárulják, hogy van-e bennünk alázat, krisztusi indulat, hogy becsületesek vagyunk-e, hogyan állunk a munkánkhoz, a szolgálatunkhoz? De még a szenvedés elhordozása is hatással lehet másokra. Pál apostol írta Timóteusnak: Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. (1Tim 4:12) Tehát akár fiatalok vagyunk, akár öregek, bármily' idősként is lehetünk példák mások számára, mégpedig jó példák, Istennek tetsző, másokat az Úrhoz hívogató, vezető, jó példák. Nincsenek véletlen találkozások. Egyetlen Urunk formál minket egymás által, de engedjük Neki, hogy Ő Igéje és a Szentlelke által tegyen bennünket olyanná, hogy a Krisztus Jézus ázolódjon ki rajtunk keresztül. Ezáltal hassunk másokra, folyamatosan Őrá mutatva.
A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik. Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját. Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik. (Péld 27,14-18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon formálsz engem.
Ámen
