veteranus
Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. (Zsolt 34,5)
Dávid rendszeresen dicsérte és kereste az Urat. A nyomorúságaival is az Urat kereste és az örömeiben is. Krisztus Jézus a döntései előtt félrevonult imádkozni. Egész éjszakákat Istennel töltött, hogy megértse az Atya akaratát, hogy meglássa, merre kell továbbmennie. Tanuljunk Egyetlen Urunktól. Döntéseink megimádkozott döntések-e, vagy csak megyünk a saját fejünk után? Előfordul, hogy emberek próbálják bebeszélni maguknak egy-egy helyzetben, hogy majd jó lesz az, és közben igazán végig sem gondolják döntéseik következményeit. Mi legyünk olyanok, akik az Úrra figyelve, szavának engedve hozzák meg a döntéseiket. Hiszen a lehetőség adott számunkra, mindnyájunknak kínálja Urunk a vele való imádságos kapcsolatot. Hát éljünk vele. Csalódni fog, aki azt hiszi, hogy őrá csak jó dolgok várnak az életében. Ez igaz egyéni, családi, vagy éppen a gyülekezeti életünkre is. Ezért a legbölcsebb, amit tehetünk, hogy keressük az Urat mindenben. Életünk bármilyen irányba fordul, keressük benne Isten akaratát, vezetését, a célját. A hitbeli növekedésünkhöz a bajok is hozzátartoznak. Mi lenne velünk, ha mindig minden jól alakulna az életünkben? Ez az Úrral való kapcsolatunkra nézve valószínűleg rosszat jelentene. Azt gondolhatnánk, hogy megy ez nekünk Isten nélkül is. Bizonyos idő után olyan természetessé lenne számunkra minden jó, hogy azt gondolnánk, ez jár nekünk. De van nekünk Teremtőnk, Akire figyelnünk szükséges. Ő legyen életünk és gondolataink középpontjában, mert bárhogyan alakuljon is életünk, ne feledjük: az Isten velünk van. Közel jött hozzánk a Krisztusban. Azt azonban ne hagyjunk figyelmen kívül: az Úr időzítése sokszor különbözik attól, amit mi szeretnénk. De Egyetlen Urunk sohasem késik, ám nem kapkod. Mindig tudja, mit csinál...
Aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől. Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak; Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé. ... Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak. (Ézs 65,16-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.
Ámen
