veteranus
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel. (Ez 37,23)
Az ünnep elmúltával visszazökkenünk a hétköznapokba, de Isten új életet tud lehelni beléjük. Ha olyan embert látunk, aki Isten országában sikerrel munkálkodik, akkor annak nagy a valószínűsége, hogy előtte ő is a pusztulás, a fájdalom stációin ment keresztül. Pál apostol is az után beszélt arról, milyen kimondhatatlan dolgokat élt át, amikor elragadtatott a harmadik égig (ld. 2Kor 12,2). Miután megkövezték, és halottnak gondolva őt, kivitték a városon kívülre. De még volt dolga bőséggel... János apostol pedig azután írta le ezeket a szavakat, miután száműzték Patmosz szigetére: „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna” (Jel 1,10). Így lehet a megpróbáltatásokban is Istent dicsőíteni, ezek nélkül sohasem ismerték volna meg teljességgel Egyetlen Urunkat. Milyen gondolatok foglalkoztatnak most bennünket? Könnyen haragra gerjedünk-e? Krisztus Jézus azt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). Ha az Isten szemével kezdjük látni a dolgokat, akkor aszerint is fogunk cselekedni. Ünnep utáni új életünkben nem elég próbálkozni azon, hogy rossz szokásainkon változtassunk, a problémáink gyökerét kell megkeresnünk. A zsoltáríró felismerte ezt, ezért imádkozott így: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12). Ha Isten áldásait szeretnénk élvezni, akkor először a szívünket tegyük rendbe. Változtassunk a dolgokhoz való hozzáállásunkon.
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót. ... Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek. (És 1,16-19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velem vagy.
Ámen
