veteranus
...én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. (Lk 22,27)
Uralkodásra, élvezetre, valami rang vagy státusz elnyerésére van ember hamar. Ha valami jó állásra pályázatot hirdetnek, akkor van pályázó százával. A szolgálatra azonban nagyon nehéz embert találni. Többnyire így van ez már egy gyerek életében is. A keresztyén emberek is így vannak ezzel, szomorú dolog az, amikor a szolgálatot mással akarjuk elvégeztetni. Ki szolgáljon? Én. Én vagyok az, akitől Isten szolgálatot vár, jó ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznunk. Azután vannak emberek, akik azt mondják, hogy szívesen szolgálnak Istennek, de nem hajlandók szolgálni embereknek. Pedig aki nem hajlandó az embereknek szolgálni, az Istennek sem tud. Krisztus Jézus az emberek közt szolgált, így mi is csak az emberek között szolgálhatunk. Az Istennek közvetlenül csak a mennyben lesz alkalmunk szolgálni. Itt, ezen a földön csak annyit tehetünk, hogy Istennek szolgálunk az emberek között. Vigyáznunk kell arra is, hogy ebben a szolgálatban ne legyünk személyválogatók. Vannak, akik szívesen szolgálnak gyerekeiknek, szeretteiknek, családjuk tagjainak vagy azoknak, akiktől valami jutalmat vagy elismerést várnak. A szolgálat titka abban van, hogy mindenkinek készek legyünk szolgálni. Nem csak ez a fontos a keresztyén életben, hanem az is fontos, hogy mi módon szolgálunk. Van szolgálat, amit jobb lenne el sem végezni, mert nem úgy végezzük, ahogy kellene. A kelletlen, a kedvetlen, az örömtelen, vagy a kényszeredett szolgálat teljesen értéktelen Isten előtt. Szolgáljunk tehát szeretettel, szolgáljunk örömmel és szolgáljunk türelemmel. Jegyezzük meg, hogy Isten csak ilyen szolgálatban tud gyönyörködni. Mindenki azzal szolgáljon, amije van. Csak olyan kegyelmi ajándékokkal szolgálhatunk, amiket az Istentől kaptunk. Soha nem végezhet hasznos szolgálatot az, aki máséból vagy a máséval szolgál. Egyetlen Urunk mindenkinek adott valamit és valamilyen szolgálatra mindenki alkalmas, senkitől sem követelnek túl sokat, a képességein felül. Mindenkinek egyszerűen azzal az ajándékkal kell szolgálni, amit kapott. Kár, hogyha némely talentum kihasználatlanul marad. Tehát mindenki azzal szolgáljon, amit kapott az Istentől.
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban. (Lk 22,24-30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgálhatlak Téged.
Ámen
