veteranus
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. (1Jn 2,16)
Közelebb kerülhetünk Egyetlen Urunkhoz, ha valóban akarjuk. Nem kell megelégednünk a vasárnapi igemorzsákkal, másodkézi információkkal. Egészen közeli, meghitt kapcsolatba kerülhetünk Jézus Krisztussal. János apostol ezt írja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1Jn 1,1). Ahhoz, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, az kell, hogy érzékenyebbek legyünk jelenlétére, ne folyton saját aggodalmainkba sűllyedjünk. Bármit is hozzon az élet, kezelni tudjuk, ha erőnket az Istenből merítjük: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13). Mindenre több idő kell, mint azt általában gondoljuk, ezért ha több időt hagyunk magunknak a munka elvégzésére, az nagyban csökkenti szorongásunkat. Elégedjünk meg kevesebbel! Azok, akik magasabb életszínvonalon élnek, mint amit anyagi lehetőségeik megengednének, azok sokkal jobban ki vannak téve a stresszhez köthető betegségeknek: „Kárt okoz saját házának a telhetetlen…” (Péld 15,27). Ez persze nem azt jelenti, hogy Isten ne akarná, hogy előbbre jussunk az életben. Csak azt szeretné, hogy helyes fontossági sorrendet állítsunk fel. Tanuljuk meg élvezni azt, ahol éppen vagyunk, miközben céljaink felé tartunk. Ha úgy érezzük, hogy túl nagy rajtunk a nyomás, akkor megújulásra, felfrissülésre van szükségünk. A stresszes életmód teljesen elszívja az életerőnket. De Krisztus Jézus csendes időket és nyugodt helyeket rendel, ahol megpihenhetünk tennivalóink között. Ehhez az kell, hogy mindig Őt tudjuk az első helyre tenni, és Őbenne találjunk nyugalmat.
Senkiben nincs meg az Atya, a ki tagadja a Fiút. A ki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok. És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet. (1Jn 2,23-25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned létezem.
Ámen
