veteranus
Mert az Úrnak szüksége van reá. (Lk 19,31)
Jézusnak virágvasárnap szüksége volt egy állatra, amelyen bevonuljon Jeruzsálembe. Bevonulhatott volna gyalog is, hiszen sokszor ment ő már gyalog Jeruzsálembe. Nem tette, mert ismerte az írásokat és tudta, hogy a Messiásról meg van írva, hogy a békesség állatának, a szamárnak hátán vonul be Jeruzsálembe. Ezért volt szüksége Jézusnak a szamárra. De milyen emberekre van szüksége Egyetlen Urunknak? Sokszínű csapat volt a tizenkét apostol. Mi, ma élő nemzedékek sem vagyunk különbek. Ahogyan egykor ők, úgy mi is az Isten akaratából jutottunk oda, ahol vagyunk. Apostollá válhatunk, mint tisztségre áhítozó Jánosok és Jakabok (akik Jézus jobbján és balján szerették volna bebiztosítani a helyüket). Hitükért életüket áldozó Bertalanok, Máték, és Jakabok, akiknek a pénz jelentett mindent mindaddig, amíg Jézus szavára fel nem hagytak azzal, hogy másokat kihasználva éljenek. Hitetlen Tamások, akiknek mindig bizonyítékra van szükségük. Megkapja a kiválasztást az is, aki nem tud élni vele, mert azt hiszi, többet tehet, mint az Egyetlen Urunk. Mert bizony ilyenek vagyunk, mégis bármelyik tanítvány, bármikor megkaphatja az elhívást. Tanítványok vagyunk addig, amíg Jézust követjük, és apostolokká válunk akkor, amikor bátorságot kapunk ahhoz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegyük. Krisztus Jézusnak alázatos emberekre van szüksége. Mint, ahogy tanítványokat sem hívott el Jézus máshonnan, csak az egyszerű, az alázatos emberek közül. Akik nem voltak eltelve sem a maguk vagyonával és gazdagságával, sem a maguk műveltségével és tudásával, éppen úgy van ezzel Jézus ma is. Ma is azokat keresi, és azokra van szüksége, akik alázatosak, mert csak alázatos emberek tudnak meghajlani, és a meghajló emberek tudnak Neki szolgálni. Jézus Krisztus követése pedig szüntelen való szolgálat. Aki nem tanul meghajlani, az nem alkalmas arra, hogy szolgáljon. Jézusnak tehát meghajlani tudó, alázatos emberekre van szüksége ma is.
A tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Lk 19,37- 40)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
