veteranus
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. (Lk 23,43)
Sokszor volt már olyan helyzet a mi életünkben, amikor választanunk kellett Jézus és az Ő igéje, illetve a világ csábítása, előnyei között. Lehet, hogy egy-két erőtlen próbálkozás után inkább hallgattunk meggyőződésünkről. Még az is előfordult, hogy mint Péter, nyíltan megtagadtuk Őt. Minden ilyen helyzetben a tetteink gyökere abból a bűnből táplálkozott, amely a szívünkben megvallatlanul átvette az irányítást gondolataink és szavaink felett. Mert az embert a saját bűne akadályozza meg abban, hogy nyilvánosan hitet tudjon tenni Jézus mellett. Az utolsó vacsora asztalánál Péter erősen fogadkozott, és vele együtt a többi tanítvány is, hogy ők nem fogják megtagadni Mesterüket, hanem ha kell, vele mennek akár a halálba is. Ám amikor Péternek csak egy szolgálólány előtt kellett volna színt vallania a főpap udvarán, háromszor is megtagadta Mesterét. Nincs ez másként ma sem: ugyanez játszódik le akkor is, amikor minket kérdeznek meg Jézusról. Amikor személyesen kellene vallanunk arról az emberek előtt, hogy kicsoda is számunkra Jézus Krisztus. Amikor személyesen kellene megvallanunk, hogy Jézus az Egyetlen Urunk, és Őhozzá tartozunk. Egyetlen ember volt a nagypénteki sokadalomban, aki hangos szóval tett hitvallást Krisztus Jézusról. A lator, pedig a legkevésbé tőle volt várható. Vajon miért tudja abban a sokaságban egyedüliként megvallani Jézust királyának ez a bűneit tekintve senkinél sem különb ember? Mert neki megbocsáttattak már a bűnei: ő hitte, hogy amikor a mellette haldokló Jézus kínzóinak bűnbocsánatért imádkozik, akkor az ő bűneinek bocsánatáért is imádkozik. Elhitte, hogy Isten meghallgatja ezt az imádságot, a mennyei Atya meghallgatja Jézus szólását, minden bűnösért. Ez a lator csak bűnei bocsánatának bizonyosságával a szívében lett képes arra, hogy Jézust királyaként szólítsa meg a gúnyolódó sokaság füle hallatára, és kegyelmet kérjen Tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” És Krisztus Jézus ennek az embernek, aki a Nagypénteken egyedül vallja Őt királynak, rögtön így válaszol: „Ma velem leszel a paradicsomban!”
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken. (Lk 22,25-30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden nap velem vagy.
Ámen
