veteranus
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! (JerSir 3,23)
Izráel népének nehéz sorsa volt, amikor Jeremiás a Biblia egyik könyvét írta: a Siralmak címet adta neki. Amikor azt hisszük, hogy pillanatnyi helyzetünknél rosszabb már nem jöhet, olvassuk ezt: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3,22-23). Az Isten szeretetének, irgalmának és hűségének kifogyhatatlan a számlája. Jó tudni ezt mai világunkban, amikor úgy tűnik, senki sem törődik senkivel, és csak a legjobb formában lévő élhet túl. A mohóság a sóvárgással kezdődik, aztán hozzá társul. Emlékezhetünk, hogy Ákán, Aháb, Anániás és Szafira képesek voltak lopni, hazudni, de még ölni is, hogy megszerezzék, amire annyira vágytak. Egyetlen Urunk int bennünket: „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: »Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.«” (Zsid 13:5). Amivel Krisztusban rendelkezünk, sokkal nagyszerűbb bárminél, mint amink éppen nincs. Pozíciót szeretnénk, de szolgálni nem akarunk? Irányítani szeretnénk, hogy mi lehessünk állandóan a középpontban? Mérhetetlen gazdagságot szeretnénk, amit csak magunknak akarunk megtartani? Pál apostol írja: „…ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Tim 3,1). Jó dolog az, ha hatással szeretnénk lenni másokra, de csak akkor, ha helyesek az indítékaink. Ha elismerésre vagy mások feletti hatalomra vágyunk, akkor bizony az mohóság. A mohóság pedig többet kíván, mint amennyi szükségeink kielégítésére és Istentől való rendeltetésünk betöltésére kellene. De bármennyit is szerez valaki valamiből, ami nem az Isten akarata szerint való, az sosem fogja meghozni azt az elégedettséget, ami iránt vágyakozik. A Biblia viszont azt mondja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6:7). Ahogyan az elvetett magból aratás lesz, ugyanígy döntéseink is következményekkel járnak. A Római levélben olvashatjuk: „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival” (Róm 8,5). Ha céljaink Isten-központúak, Ő segíteni fog elérni őket: „… Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt 84,12). Viszont, amikor Isten valamit megtagad tőlünk, bízzunk Őbenne, hogy tudja, mit csinál! Isten túlságosan szeret bennünket ahhoz, hogy megadjon valamit, amire nem állunk készen. Sokszor kívánunk meg valamit, amiről azt hisszük, hogy az elengedhetetlen a boldogsághoz? Ha így teszünk, Isten időnként megengedi, hogy megtapasztaljuk ugyanazokat a negatív következményeket, amik miatt Izráel is szenvedett.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. (JerSir 3,24-26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden nap tart a Te kegyelmed.
Ámen
