veteranus
A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt. (Jn 15,5)
Az öröm olyan az életünkben, mint például a cukor a süteményben. Lehet sütni cukor nélkül is, de az ízén megérzi az ember, hogy valami hiányzik belőle. Ha megvizsgáljuk a keresztyén ember örömét, akkor azt kell látnunk, hogy az sohasem lehet más, mint a Jézus Krisztus öröme, belső öröm. Krisztus Jézus öröme sohasem takarja el a belül lévő nyomorúságot, mert a forrása a szív mélyén van. A világ egyfajta kirakatba teszi az örömeit, sőt, reklámozza azokat, mert az a célja, hogy az embereket olyan dolgok vételére csalogassa, amiket valójában nem is tud megadni. Kereszténynek lenni tehát lehetőség arra, hogy felismerjük a látszatot és megláthassuk a valóságot. Mert aki megtapasztalja egyszer is, hogy Jézus Krisztus egész életünket átfogja, az nem éri be többé a látszattal. Jézus öröme ugyanakkor tiszta, őszinte. Egy gyermek nem ért a színleléshez, erre csak a nagyobbak tanítják meg később. A gyermek igazán tud örülni, a jézusi öröm is ilyen gyermeki. Egyetlen Urunk sohasem keverte össze a világ örömeit a lelki örömökkel. Ő a kánai menyegzőben is lelki örömmel vett részt, mert Isten Lelke által cselekedett és a kánai menyegző nem világi örömökkel, hanem lelki gyümölcsökkel végződött, mert az emberek dicsőítették az Istent. Ha tudatosítanánk magunkban, hogy ha nem Őbenne élünk, Ő akkor sem fogja zavarni életünk folyamát. De ha Őhozzá fordulunk bajainkkal, akkor megnyugtat minket, örömében részesülünk. A krisztusi szabadság ismeri a korlátainkat, a korlátok között is megéli a szabadságot, "odaát" pedig miénk lesz az Úrban „minden mindenekben”. A kegyelmével magához emel, hogy mi is ott legyünk, ahol Ő van: az Atyánál.
Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Jn 15,11-16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
