veteranus

2025.03.25 07:30

...elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.

Lehetetlen egy emberről ránézésre megállapítani, hogy mekkora hite van. Egy vödörről is akkor derül ki, hogy mennyi víz is volt benne, ha valaki kiborítja. Hasonlóképpen, ha az életünk bukkanói kiborítanak bennünket, az ömlik ki belőlünk, ami bennünk volt. De mi buggyan ki? A legrosszabbtól való rettegés, vagy az Istenbe vetett feltétlen bizalom? Ránézésből ugyan nem tudják megmondani rólunk a többiek, hogy milyen hitünk van, de könnyen megállapíthatják, ha hallgatnak bennünket. Az életben mindig jönnek akadályok, bukkanók. Isten nem azért teszi próbára a hitünket, hogy meglássa, mennyi van, hiszen azt már tudja. Azért próbál meg, hogy mi megtudjuk. A Biblia azt írja: „Ezek a próbák mutatják meg, hogy hited valódi. Tűz próbálja meg, mint ahogy az aranyat is tűzben tisztítják – bár hited sokkal értékesebb még a színaranynál is. Tehát, ha hited sok megpróbáltatás közepette is erős marad, akkor Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyul majd a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Pt 1,7) Isten talentumokat adott nekünk, és azt akarja, hogy használjuk is őket. Lehet, hogy a félelmeink az alacsony önértékelés miatt vannak. De Krisztus Jézus értékeli, ami bennünk eleve megvan, és segít előhívni azt. Egyetlen Urunk, Aki belénk helyezte talentumainkat, csak Ő tudja, hol rejtőznek, és hogyan lehet előhozni őket. A sátán örül annak, ha rendeltetésünk beteljesedése késik. Ezért, ha nem engedjük, hogy Isten fejlessze talentumainkat, azzal az ördög kezére játszunk. Jézus ezt mondta a sátánról: „…csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (Jn 10,10). Isten azonban kezébe veszi azt, ami semmiségnek tűnik, és valami csodálatosat teremt belőle. A világegyetemet a semmiből teremtette, mi mindenre képes hát, ha van is mihez nyúlnia! 

Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét! Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén: a Krisztusén. Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek, akik őáltala hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott neki, hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. (1Pt 1,16-21)