veteranus
Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk imádni őt. (Mt 2,2)
A csillagok nem csak az idő jelzői, hanem vezetnek is. Évezredek során eligazították a vándorokat az éjszakában, vagy a hajósokat a tengeren. A keleti bölcsek nagy jelentőséget tulajdonítottak egy csillagnak. A választott nép ugyan őrizte az ígéretet a „csillagról” (4Móz 24,17) és tudta azt is, hogy hol kell megszületnie a királyok királyának, de észre sem vették a csillagot, sőt azokat sem, akik messze földről érkezve többet értettek Isten rendezéséből, mint ők maguk. A csillagok csak azokat vezetik, akik követik őket. Aki nem néz, nem lát, az nem is találhat. Aki nem keres, nem kérdez, az nem kaphat. Aki nem zörget, aki nem indul útnak, annak nem nyittatik meg az ajtó, a titok, az ajándék. De, aki megtalálta, meglátta, az örömöt nyer, örök örömet, elvehetetlent. A Bibliában sokféleképpen van a csillagokról szó – a teremtéstől az újjáteremtésig. Milyen üzeneteket hordoznak ezek a csillagok? Egyetlen Urunk jelül helyezte fel őket, hogy az Ő rendjét mutassa általuk. Hogy a nappal és az éjszaka váltja egymást. Hogy a Föld bejár egy utat az égbolton, ahol követhetők a galaxisok, bennük a csillagok, a bolygók csodálatos rendezettsége. Fontos tudnunk, hogy felettünk vannak a csillagok, de nem tőlük függünk. Attól függünk mi is, és mindenek, Aki oda helyezte az égitesteket. Ezért nem a csillagokat kell imádnunk, mint tette sok nép egykor és nem a csillagokból kell kiolvasni a jövőt, ahogy teszik némelyek. Mert a csillagok nem a jövőt, hanem épp a múltat mutatják nekünk. Hiszen vannak csillagok, amelyek már nem is léteznek fizikai valójukban, de a fényük az irdatlan távolságból megérkezve még világítanak. Imádjuk hát a Teremtő, Gondviselő Istent, Aki ezzel a csodával megajándékozott minket. Isten Igéje nagyon világosan beszél a kezdetről és végről. Teremtésről és a teremtettség összeomlásáról. Ami a mai világban van, az elmúlik. Mi sem maradunk olyanok, mint amilyennek megéljük néhány pillanatunkban. A világ vége azonban nem csak a vég, hanem kezdet is egyben. Krisztus Jézus beszél arról, hogy ez a világ egyszer elmúlik, de Ő új földet és új eget teremt majd. Amikor ezek a jelek megtörténnek: „a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak…akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen…, meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,29-35) De hogyan lehet erre készülni? Úgy, hogy minden nap megtesszük azt, amire lehetőségünk van. Mindössze ennyi a mi dolgunk, de ez egyben a felelősségünk is. Elszámolni naponta, Krisztussal indulni el minden napra, kikérdve szándékát, akaratát. A kegyelmébe ajánlani, amit kihagytunk, amit elrontottunk, amiben vétkeztünk...
Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. ... Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak. (Jak 3,13-18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
