veteranus
Mondá nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? (Mk 4,40)
Az életben nagyon sok minden a hit kérdése. Hinnünk nemcsak a templomban kell. Hiszünk-e a viharainkban, a bajban, A szenvedésben, napi küzdelmeinkben? Elhisszük-e, hogy Jézus Krisztus nemcsak a templomban akar velünk találkozni, hanem életünk minden percében velünk akar lenni, akárhol vagyunk is? „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” – kérdezi a tanítványokat. Hányszor kérdez bennünket is, mert félünk, szorongunk, nem bízzuk rá dolgainkat, nem tőle várjuk a megoldást, az élet viharainak elcsendesítését. Magunkra vagy a környezetünkre nézünk, nem Jézusra. Ez a baj. Pedig Krisztus Jézus sokszor bizonyította hatalmát, erejét. Nemcsak a hajdani tanítványai szeme láttára, hanem manapság is. Hányszor csendesítette le a vihart életünkben? Jézus minden vihar fölött Úr. Hisszük-e ezt? A mi életünk viharait is le tudja csendesíteni. Kérjük-e rá, vagy egyedül küszködünk vele? Igazából ez a két lehetőségünk van: emberi megoldást keresünk mindenre, azaz küzdünk egyedül, csak a magunk erejében bízva vagy keressük az isteni megoldást. Belekapaszkodunk az Úr erejébe, rábízzuk magunkat. Elhisszük Jézusról, hogy mindennél és mindenkinél erősebb? Hányszor segített, megerősített, megvigasztalt, mégis újra és újra kétségeskedünk, kishitűsködünk! Minél több időt töltünk Jézussal, annál kevésbé lesz meglepő számunkra erejének, hatalmának nagysága. Minél jobban bízni fogunk Egyetlen Urunkban, annál szorosabb lesz a kapcsolatunk vele. Ő az a hatalmas és erős Úr, aki méltán mondta magáról: "nekem adatott minden hatalom, mennyen és földön." Tehát: ne féljünk, csak higgyünk!
Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek. (Lk 12,4-5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
