veteranus
Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. (Jób 5,11)
Az életünk egyik tanulsága az, hogy a dolgoknak nincs mindig értelmük. Jób könyve szól arról, hogy ezt a derék embert, Jóbot megpróbálja az Isten. Elveszi mindenét, és még a barátai sem értik meg. Mindez azért történt, hogy kiderüljön, mennyire igaz ember. Az Isten megkönyörült rajta, és mindenét sokszorosan visszakapta. Miért szenved időnként az igaz ember is? Miért érezzük, hogy éppen rajtunk van Isten ostora? Egy hazudozó ember könnyen kimondja: "bocsika", és még meg is tapsolják. A Biblia azért jó, mert nem válaszol minden kérdésünkre. Nem klasszikus megtanulható esettanulmány, amelyben az élet minden dolgára pontos eligazítást találunk. Inkább egy olyan könyv, amely magát a létünket érinti meg. Jób története azt szimbolizálja, hogy Egyetlen Urunk cselekedete nem mindig látszik azonnal. Ő nem egy szobor, aki mindig olyan közel van hozzánk, ahogyan szeretnénk, hanem egy élő személy, aki néha távol is van. De mit tegyünk azokban az időkben, amikor távol érezzük Őt? Mit tegyünk azokkal a dolgokkal, amiket nem értünk? Csak azt tehetjük, hogy várunk. A mai világ szeret mindent megmagyarázni, azonnalivá és programozhatóvá tenni. A Biblia azonban nem zárja ki a megérthetetlen dolgokat. Mint ahogyan Jób történetét sem, amikor nagyon keménynek láthatjuk az Istent. De ha ez a keménység nem volna, talán nem lenne súlya a puhaságnak, a szeretet lágyságának sem. Jób történetének végén kiderül, hogy Isten megmagyarázhatatlan szeretettel veszi őt körül. Ha egyedül is volt fizikailag, Isten végig ott volt mellette. Ez az isteni jelenlét a lényeg. Jób sem értette, mégis egyfolytában Isten erőterében akart maradni. Vannak olyan pillanatok a mi életünkben is, amikor csak a keresztre tudunk nézni, és nem értjük. Krisztus Jézusra kell tekintenünk, aki ártatlanként végképp nem tudta tudatának követésével megérteni azt, ami Vele történik. De hagyta magát. Az Isten cselekedett Vele. Jób tűrése is ezt jelenti. Ez a türelem pedig hosszú távon gyümölcsöt fog teremni.
Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek. (Jób 5,7-12)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
