veteranus
Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek. (Lk 12,31)
Azért élünk, azért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, mert mi már ismerjük Krisztus Jézust. Az a küldetésünk, hogy nekünk, ma élő hívőknek kell megismertetnünk gyermekeinknek, barátainknak, munkatársainknak az élő, feltámadott Krisztust. Ez a legnehezebb, a legtapintatosabb, de egyben a legszebb feladatunk is. Ezt csak Isten Szentlelke által felkészítve tehetjük, ha Ő már: „ … késszé és hajlandóvá tett arra, hogy ezentúl Őneki éljek!” (Heidelbergi Káté, 1 kérdés-felelet). Isten Szentlelke indít minket az embertársaink megmentésére, mert szánalmat ébreszt szívünkben az elveszettek iránt. De hogyan lehetünk alkalmasak erre az áldott feladatra? Aki Isten Szentlelke által az újjászületés átváltozásán átment, az nem lehet többé „néma keresztyén”. A megtért embernek megnyílik a nyelve az Isten dicséretére és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk ugyanúgy, mint az első hangos imádságunkra. Tudjuk, hogy aki Jézust szégyelli-e földön, azt Ő is szégyelleni fogja majd az Atya előtt. A vallástétel nem lehet senki számára kötelező, de ne essünk az elhallgatás bűnébe, mert ez tiszteletlenség az Egyetlen Urunkkal szemben. Tudjuk-e, merjük-e így vállalni a Megváltónkat, Aki életét áldozta értünk a kereszten? Nagyböjt időszakában különösképpen szükség van a bizonyságtételünkre. Krisztus Jézus a célja érdekében alkalmanként felruház bennünket azzal a képességgel, amellyel kiváltjuk az emberek iránta való érdeklődését. Néha elég csupán egy jól megválasztott szó, egy mozdulat, arckifejezés is ahhoz, hogy fogékonnyá tegyünk valakit az Isten iránt. Meg kell látszani az életünkön annak, hogy Jézussal vagyunk feltöltekezve. Mert ha így van, akkor a környezetünkben élők kívánalmat érezhetnek arra, hogy megosszuk velük azt, Aki rajtunk, bennünk látszik. Ne okozzunk hát Neki csalódást, ha szeretjük Őt.
Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag. (Lk 12,16-21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz engem.
Ámen
