veteranus
Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. (1Sám 1,27)
Minden ember egykor kisgyerek volt. Amíg velünk vannak gyermekeink, unokáink, szeressük őket, gondoskodjunk róluk, és készítsük fel őket az életre. A gyermekeink nem a mi tulajdonunk, ők az Istenéi. Egy nap felnőnek, elmennek. Ezért tegyünk meg mindent, hogy addigra legyen egy igazi szellemi-spirituális horgonyuk, mert az élet bizony sok vihart tartogat számukra. Nincs semmi fontosabb, semmi értékesebb, mint az az idő, amit egy szülő Isten előtt tölt gyermekéért imádkozva. Az elhamarkodott döntéseinket gyakran megbánjuk. Azt olvassuk a Bibliában: „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Préd 3,7). A rossz döntéseket általában a pillanatnyi helyzet, a kortársak nyomása, hangulatingadozás vagy átmeneti érzelmek diktálják. Ha megváltozik a helyzet, megváltoznak érzelmeink is, ilyenkor döntéseink gyakran megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Nem lehetne később dönteni? Gyermekeink vonatkozásában az idő az ő oldalukon áll, és nem kell azonnal dönteniük, azonnal cselekedniük, ekkor a későbbi szánom-bánom nagyobb valószínűséggel elkerülhető. Ha segítünk nekik megérteni, hogy Isten „Szépen megalkotott mindent a maga idejében…” (Préd 3,11), azzal teret és időt ajánlunk fel nekik arra, hogy bölcsen átgondolják lehetőségeiket. Ezzel Krisztus Jézus vezetésének is utat engedünk. A döntéseinket követő érzések tovább élnek: az önbecsülés vagy a szégyen, a pozitív vagy a negatív önértékelés. Tetteink végül múlttá válnak, de hozzájuk kötődő gondolataink továbbra is formálják jövőnket. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23). Azok a gyermekek, akiknek egészséges az önbecsülésük, kevésbé keverednek bele olyan dolgokba, mint a drogok, alkohol, antiszociális vagy törvénysértő magatartás. Az önbecsülés és az önértékelés olyan belső mércék, amelyeket nem szívesen hágunk át. Viszont, ha megadjuk magunkat önző döntéseknek, az olyan, mintha létünk legbelső lényegét adnánk fel. Az Egyetlen Urunktól kapott lelkünket.
Szóla az Úr Mózesnek, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik: ... Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked. Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket. (4Móz 6,22-27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
