veteranus
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek. (Jer 29,11)
A kovács, az izzó, képlékeny vasat kemény ütésekkel formálja, végül pedig hideg vízbe meríti, hogy megszilárdulva használható eszközzé váljon. Ugyanígy tesz velünk az Isten is. Legyünk hálásak érte, hogy úgy gondolja, még megéri foglalkoznia velünk. A „hagyomány” annyit tesz, mint: örökölt rendelkezés. Az ember nemigen kritizálja azt, amit örökölt. Kész ténynek veszi, esetleg még örül is neki. Mit higgyen a Krisztusba kapaszkodó ember? Egyedül azt, ami a Szentírásban benne van és egyedül onnan magyarázható, vagy elfogadjuk azt, amit bármilyen magas egyházi méltóságot is betöltő, de ember állít úgy, mint a Bibliával megegyező értékű tanítás? Tisztelünk mindenkit, aki Jézushoz vezet kicsiket és nagyokat. De elvetünk mindent, ami nem egyezik meg azzal az igazsággal, melyet Isten jelentett ki Krisztus Jézusban és írott formában maradt ránk a Bibliában! A hagyomány szép és jó, szükséges is, és egyházat, nemzetet megtartó erő. Egészen addig, amíg olyan elemekkel nem keveredik, ami elhiteti az emberrel azt, ami alapvetően ellenkezik a Szentírással. Ügyelnünk kell rá, hogy amikor egymás, vagy gyermekeink, barátaink szeme elé kerül ilyesmi, azt azonnal utasítsuk el, mint az imádat tárgyát. Mert az nem más, mint „világi elem”, vagyis olyasvalami, ami bár teremtett dolog, Istennel egy szintre kíván kerülni az életünkben. Kéri az időnket, a pénzünket és az akaratunkat! Óvjuk, sőt védjük mindazt, ami hitet, reménységet és szeretetet ébreszt bennünk, összefogja családjainkat, egyházunkat; felebarátainkkal közösséget teremt. De vessük össze Egyetlen Urunk szavával. Ha nem állják ki a próbát, értéktelen, felülbírálható hagyományt képviselnek. Még akkor is, ha már annyira megszoktuk....
A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.
Ámen
