veteranus

Ezeket mondja az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e sokaságtól; mert nem tiétek a harcz, hanem Istené. (2Krón 20,15)

Mindannyian szeretnénk az életünkből kihagyni a harctereket. Meg a velük járó küzdelmeket, miként az ilyen helyzetekkel járó félelmet is. Az Isten azonban nem kímél meg bennünket ezektől. Mert ezek a harcok éppen azok az élethelyzetek, amikor rádöbbenhetünk, megláthatjuk az Egyetlen Urunk hatalmas erejét. Amikor a magunk porszemnyi volta tanít bennünket hinni, hogy ez a küzdelem az erőnkön felüli, de Krisztus Jézus megsegít. Aki hitben éli az életét, nagyon is jól tudja, hogy nem csak egy kegyes szólam, hogy „az Úr megsegített”, hanem a hívő lélek számára valódi megtapasztalás ez. Ahol az egyén ereje már elfogy, a lehetőségeink már kimerültek, ott jön a hit megtapasztalása. Az Ige igazsága: Az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Gondoljunk arra, amikor Izrael népe az Egyiptomból való kivonulás után ott állt, előtte a Vörös-tenger, hátában az egyiptomi seregek harci kocsijai... Izrael fiainak semmit se kellett tenniük, csak nézték tétlenül, ahogyan az Úr megszabadítja őket. Nem ők harcolták ki a győzelmet, az Isten mutatta meg csodálatos hatalmát. Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van – mondja egyik szép énekünk. Egyetlen Urunk olyan eszközökkel harcol ma is, melyek szemeink előtt rejtve vannak. Istennek nem utólag jutnak eszébe a dolgok, Ő jó előre megtervez mindent. Bennünket is különleges céllal tervezett, és Aki elkezdte bennünk a munkát, el is végzi azt. Ezért ne engedjük sohasem, hogy az egzisztenciális félelem megállítson bennünket, inkább ösztönözzön arra, hogy felálljunk és továbbinduljunk.

Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben. Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból. Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, ... A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat: És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének. Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged. (Zsolt 135,5-13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode