veteranus
Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait. (2Kir 18,6)
Fontos lenne, hogy tanulékonyak legyünk. A tanárok örülnek annak, ha a diákok fogékonyak, szorgalmasak a tanulás tekintetében. De Isten is örül, ha képesek vagyunk tanulni, levonni az Igéjéből tanulságot és hogy alkalmazzuk is azt. A saját életünk eseményeiből éppen úgy tanulhatunk, mint mások életéből. A bibliai Ezékiás király életébe pillantva kereshetünk tanulságokat, melyek előbbre vihetnek bennünket is. Ezékiás a már kettészakadt ország déli részén uralkodott. Megtudjuk Ezékiásról, hogy „azt tette, amit helyesnek lát az Úr.” Ez önmagában is tanulandó és dicséretes. Több királyról írja ugyanezt a Biblia. Ám Ezékiásról azt is írja, hogy „Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat...” Ez a mondat azt üzeni, hogy Ezékiás az Úr tetszését nem felszínesen, nem a maga módján, hanem mélyen kereste és megvalósítani igyekezett. A bálványimádásra elhajlott népet igyekezett visszavezetni az Élő Istenhez. Egy királynak, egy vezetőnek olykor kemény, népszerűtlen döntéseket is meg kell hoznia. Nagy felelősség ez, mely a közösség egészéről szól, arról a jövőről, amelyhez a jelen döntései mindig hozzátartoznak. Ha valami helyes, akkor azt meg kell lépni, akárki akármit szól is hozzá. Olyan nem létezik, hogy valami mindenkinek tetszene. Ezért kell eldöntse ki-ki a maga helyén, hogy kinek a tetszését keressük. Nézzünk bele a saját életünkbe. Az Egyetlen Urunk tetszését keressük, vagy földi "hatalmasságét", netán minden lépésünket a szerzés, a mammon iránti áhitat tölti be? Nincs benne egy vagy több olyan dolog, amit megtűrünk benne, pedig Isten Igéje szerint ki kellene dobnunk? Érdemes az Ige fényébe beleállítani életünket, munkánkat, a gyülekezetünket és azt, ami nem Istennek tetsző, kidobni belőle. Még akkor is, ha régóta benne van, ha fájdalmas valaminek az összetörése, kidobása. Ne felejtsük el, következménye van mindennek életünkben. Kicsinek látszó bűnök megtűrése is következményekkel jár. Az Istennek tetszőt választani pedig áldásokkal jár. Bűnös mivoltunk szereti a megszokottat, a kényelmeset, a sunyin meghunyászkodót. De az Úr útján járni nem egy elkényelmesedett élet, hanem felelősségteljes és feltétlen bizalmat kívánó.
Féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! (Józs 24,14-16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy csak Benned bízhatunk.
Ámen
