veteranus
Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján. (Zsolt 47,9)
Tudjuk, hogy a taps az örömnek, a tetszésnek a kifejezése. Akit megtapsolunk, annak elismerjük a teljesítményét. A világban a tapsnak igen nagy jelentősége van, de sokszor az emberek megtapsolnak olyan dolgokat, amiken inkább szomorkodni kellene. Megtapsolnak olyan embereket, akik egyáltalán nem érdemlik meg a tapsot. A keresztyén ember életében olyan a szerepe a tapsnak, mint a gyerekeknél. A gyerek akkor tapsol, ha valami ajándékot kap, ha valami nagy meglepetés, öröm éri, ha valami jól esik neki, akkor örömében tapsol. Nem fér el az öröm a szívében, hanem kiömlik belőle és tapsol. Az egész lénye benne van ebben a tapsban. Nekünk is így kellene tennünk. Örülnünk kell szívünk szerint Isten ajándékainak: az Ő mennyei áldásainak, lelki kincseinek vagy akár a földi javainknak. Isten gyermekei vagyunk mi is, és egyek csak szent fiában a Krisztus Jézusban lehetünk. Isten gyermekei között is vannak hűségesek, szorgalmasok, engedelmesek, de vannak nárcisztikus tévelygők és vélt jussukat kikérők is. Ettől függetlenül az Atya házában mindannyiunknak helye van. Kérdés, hogy élünk-e vele. A bibliai József „besúgja” a testvéreit, persze, hogy nem szerették. Vannak emberek, akik hírt visznek mindig, pletykálnak, hzudoznak, de leginkább másokra „rosszat” mondani szeretnek. Ők azok, akik még csak nem is érzékelik, hogy a negatív ostoba mondataikkal gyengítik a többi ember erejét. József rosszat mondott a testvéreiről, hogy jogosan, vagy jogtalanul, az nem derül ki történetéből. Az igazság ebben az értelemben is fájdalmas, szinte feldolgozhatatlan. Meg kell tenni azért, hogy megtisztuljunk, de ez nem jelentheti az ítélkezést is. Tudjunk bizalommal lenni Istenben, és tudjuk megvallani, hogy Egyetlen Urunk képes a rosszat jóra fordítani. Tapsoljunk és örüljünk ennek.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, ... Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. ... Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. (Róm 8,14-28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
