veteranus
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. (Zsolt 90,16)
Ami előttünk, emberek előtt ezer esztendő az Isten előtt egy szempillantásnyi. Ezer esztendő előtte csak annyi, mint a tegnapi nap. Sok mindent megtanulhatunk ebből. Azt, hogy magunkat, életünket, bajainkat, szenvedéseinket, küzdelmeinket bízzuk teljesen az Egyetlen Urunkra. Ha valami nehéznek, hosszúnak tűnik előttünk, ne zúgolódjuk, mert Isten előtt az nagyon rövid idő csak, és áldásul tudja azt is felhasználni életünkben. Az a sok küzdelem, az a sok nélkülözés milyen rövidnek látszik így utólag. Belátjuk, hogy „áldásul volt a nagy nyomorúság” számunkra. Isten ezzel meg akar tanítani arra bennünket, hogy ne zúgolódjunk semmi miatt, hanem jegyezzük meg az Igéket: „Akik az Istent szeretik, azoknak minden javokra van.” (Róm 8,28) De miért kell bizonyos szenvedéseken átmennünk, miért nem értjük időnként az Isten akaratát? Gondoljunk csak Péterre, ő sem értette meg, hogy Jézus miért hajolt le hozzá, hogy megmossa lábait. De ezzel Jézus nem törődött, hanem cselekedett és ennyit mondott neki: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.” (Jn 13,7) Meg kell tanulnunk azt, hogy most még homályosan látjuk az Úr cselekedeteit, ezért kell a feltétlen bizalom irányába. Nincs hatalmunk a múlt, így a tegnapi nap fölött. Ami elmúlt, elmúlt, olyan ajtók zárultak be, amik nem nyílnak meg soha többé földi életünkben. Amit tegnap nem jól tettünk vagy meg se tettünk, az úgy marad. A "tegnapi nap" tanulsága továbbá az, hogy vegyük komolyan a mait. Mert a mai nap is nagyon hamar tegnapi nappá lesz. Ha ma indít a Szentlélek valaminek a megcselekvésére, azt ma kell megtenni, mert hamar eltűnik a lehetőség. Azért mondja az Ige: „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket” (Zsid 3,15). Az Úr Jézus sohasem szűnt meg arra figyelmezetni a tanítványait, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, és ezt a ma élő tanítványoknak sem szabad elfelejteni soha.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,1-6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz engem.
Ámen
