veteranus
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott. (Péld 14,16)
Manapság kevés igazi öröm van a szívekben. Az utcán, vagy a nyaralás, kikapcsolódás közben hány igazán derűs, vidám arcot látunk? Sokszor igaz, amit a Szentírás ír: nevetés közben is fájhat a szív. Hány fájó szívű ember bújik el még a nevetés álarca mögé is! Márpedig Isten azt akarja, hogy mi tudjunk igazán örülni. Nem heherészni, bazseválni, szervilisen vigyorogni, megjátszani a vidámat, otthon pedig befelé fordulva elsírni a könnyeinket. Egyetlen Urunk olyan örömöt kínál nekünk, ami minden helyzetben megmarad. Ami betölti az ember szívét egy ravatal mellett állva is, még a műtőasztalon fekve is, emberi csalódásokat átélve is, ami elvehetetlen öröm. Amilyenről Pál apostol vallott nyomorúságai között: „Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” (2Kor 7,4) Aki Krisztus Jézussal személyes kapcsolatba jut, annak a szívét betölti az öröm. Az ilyen ember azt éli át, hogy ha senki nem szeretné is, Isten egészen bizonyosan szereti. Ez a szeretet visszatükröződik gyermekünk, unokánk vidám szemében, ha együtt vagyunk. Ezt sem veheti el tőlünk semmiféle pojáca idióta izmus, akarat, zsebdiktátor... Ha azokban csalódtunk, akikről soha nem gondoltuk volna, az Istenre teljes bizalommal támaszkodhatunk. A bajban Isten akkor is hűséges és ott van velünk. Van az életünknek egy olyan állomása, aminek a bosszúidő a neve. Van aki, amikor megérkezik erre az állomásra, nem is akar tovább lépni. A bosszúállás sok embernek a természetévé válik, és szívesen elidőz ezen az állomáson. Az emberi szív az a központi állomás, ahonnan minden jó és rossz kiindulhat. A szívben ébred fel az irigység és gerjed fel a bosszúállás tüze. Először talán még csak egy parányi zsarátnok, de ha tápláljuk, akkor hatalmas erőre kap, fellángol, és pusztítást vihet véghez. De az Ige vize el tudja oltani a bosszúállás tüzét még a parázsában, azonban ha nincs közösségünk az Igével, akkor a parázs életre kap és pusztít. Az ember szíve alapjában véve bosszúálló, még Krisztus első apostolai sem képeztek kivételt. Emlékezhetünk: Jakab és János, amikor egy samaritánus falu nem fogadta be őket, szerettek volna ezen a falun bosszút állni. Azt kérték Jézustól, hogy tűz szálljon alá az égből és eméssze meg a falut. Jézus azonban szavával elfojtotta, eloltotta tanítványai szívében a bosszúállás parazsát. Mai korunk megszomorodott, cinikus, pénzhajhász világában nekünk is szól Jézus szava: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. (Lk 9,55) Kérjük Istent, hogy a mi lelkünkben is mindig a Szentlélek áldott tüze munkálkodjék, hogy ne engedjünk teret életünkben a gonosznak.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál. Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek. Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés. A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság. (Péld 14,19-24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen