veteranus
Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! (Mt 14,27)
Csakúgy, mint az egykori első tizenkét tanítványnak, nekünk is sok tálentumunk, Istentől kapott ajándékunk: képességeink vannak. Az Isten kegyelme, amely képessé tesz bennünket, velünk van, mint ahogyan Jézus Krisztus jelenléte is. Kérdés csak az, hogy ennek tudatában mit kezdünk az életünkkel? Olyanok vagyunk, mint az a tizenegy tanítvány, akik a csónakban maradt, vagy olyanok, mint Péter, aki ezt mondta, amikor Jézus elhaladt mellette: „Uram, szeretnék a vízen járni Veled!” Van látásunk az életre és szeretnénk is valami nagyobbat tenni mint amit jelenleg teszünk? Vagy a "csónakban" maradunk félve, remegve, és azt figyeljük, hogy megy el mellettünk a világ vagy azon kevesek egyike leszünk, akik kiugranak a csónakból és nem hajlandók tovább félelemben élni. Mert rajtunk múlik, hogy mit kezdünk az életünkkel! A félelem mindig előjön, hogy megkörnyékezzen bennünket. De hallgassunk Krisztus Jézus szavaira: „Légy bátor! Én vagyok! Ne félj!” Ideje, hogy kilépjünk a meghunyászkodásból, az ál "béketűrésből" és kövessük azokat a vágyakat, amiket Egyetlen Urunk helyezett a lelkünkre. A mi "csónakunk" sok minden lehet. A kényelem, biztonság és vigasz helye számunkra micsoda? Lehet, hogy alapjában véve ez egy nyomorúságos hely. De az is előfordul, hogy már annyira kényelmesen befészkelődtünk a saját nyomorunkba, hogy már akkor sem tennénk ellene semmit, ha módunkban állana. Az is lehet, hogy már teljesen hozzászoktunk ahhoz, hogy rosszul működnek, rossz irányba mennek a dolgok. Az nagyon szomorú, hogy a legtöbb ember behódol a félelemnek. Megrekednek életük egy bizonyos szintjén, és olyan kártékony emberek tetszését szeretnék elnyerni, akik uralkodnak minden döntésükön, és akik magukhoz láncolják az életüket hangzatos jelszavak puffogtatásával. Ezáltal irányítják az életüket, és ők túlságosan félnek konfrontálódni, valamint szembekerülni velük. Ellenben szembe kell nézni és elbánni velük, senki sem fogja ezt helyettük megtenni. Krisztus Jézus hív, hogy szálljunk ki abból csónakból. Isten felruházott az Ő erejével és az Ő Lelke bennünk él, ezért képesek vagyunk megtenni azt is, ami nagyon nehéznek tűnik. Mindent meg tudunk tenni, amire Ő elhívott bennünket.
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mt 14,30-33)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
