veteranus

Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. (2Kir 22,20)

Amikor Jósiás király a templomot, az istentiszteleteti helyet helyreállíttatta, a bálványáldozati oltárokat leromboltatta, megtalálták a törvénykönyvet. A király meglátta, hogy sem az ő élete, sem pedig a népének élete nem volt összhangban azzal, amit ebben a könyvben olvasott. Érezte, hogy Isten haragja van népén, mivel az elfeledkezett Róla. Mit fog most Isten cselekedni, ez volt a nagy kérdés Jósiás számára. Mi a mában mennyire vállaljuk fel, hogy tovább adjuk az Úr ránk bízott üzenetét? A király imádság által szüntelen kapcsolatban volt az Úrral, szüntelen készen állt az Úr beszéde befogadására. Ez az, amire Pál apostol is gondol, amikor arra bíztat minket, hogy szüntelen imádkozzunk. Ez nem jelent mást, mint mindig ezzel a nyitottsággal járni, hogy várjuk az Úr szavát, hogy az életünk legapróbb dolgaiban is megkérdezzük Őt. Láthatjuk ezt Krisztus Jézus életében is. Minden esemény, minden csoda előtt imádkozott, kereste az Atyjával való bensőséges közösséget. Ez hihetetlen belső nyugalmat és lelki erőt adhat nekünk is. Nem azt kell mondjuk, amit ez a világ nagyon is szívesen hallana, hanem egyedül azt, amit Isten Igéje tanított nekünk. De hányszor vagyunk gyávák, hányszor nem merjük Isten igéjét bizonyos helyzetekben bátran felvállalni. Hányszor féltjük pozíciónkat, képzelt népszerűségünket. Hányszor nem merjük néven nevezni a bűnt, a bűnöst, kit-mit pedig nagyon jól látunk a környezetünkben. Bárcsak adná nekünk az Úr a prófétai bátorságot, hogy merjük Isten szavát, a szentségét, igazságát képviselni ebben a világban. Jósiás megalázkodott, mivel komolyan vette Isten szavát, ezért Egyetlen Urunk őt megkíméli a rettenetes ítélettől. Ezt a kegyelmet csak az kaphatja meg, aki előbb belátja bűnös voltát, azt, hogy teljességgel rá van szorulva erre az isteni kegyelemre. De hiába nyújtja felénk Isten az Ő kegyelmét, ha mi hitünk karjával nem fogadjuk el azt. Hiába tett meg mindent Isten értünk, hiába áldozta fel a Fiát, Jézus Krisztust, ha nekünk nem kell. Óriási erővel kötözi a bűn az embert. Pedig csak le kellene borulnunk, be kellene vallanunk: én vétkeztem, könyörülj rajtam Istenem

Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat. (1Thess 5,9)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem is eljöttél.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode