veteranus
...Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát az Úr. (2Kir 21,1-2)
Nem esett messze az alma a fájától – tartja a közmondás. Arra az esetre igaz ez, amikor a gyermek szülei nyomdokába lép bármilyen értelemben. Manassé uralkodása kapcsán viszont azt lehet mondani, hogy nem mindenkire igaz ez a gondolat. Manassé apja, Ezékiás király után következett a trónon, de mintha a gyermek nem is ismerte, nem is látta volna azt, ahogyan az apja vezette az Isten által rábízott népet. Ehhez képest az utána trónra kerülő fia, Manassé éppen az ellenkezőjét tette. „Azt tette, amit rossznak lát az Úr…” – olvassuk róla mai Igénkben. Ez a kétféle minősítés olvasható a Királyok és a Krónikák könyveiben Isten népének uralkodóiról: vagy azt tette, amit jónak lát az Úr, vagy azt, amit rossznak. Mielőtt azonban valamilyen módon nyugtáznánk a királyok minősítését, próbáljuk meglátni a saját életünket az Igének ebből az irányából. Amit teszünk, azt jónak vagy rossznak látja az Úr? Legyen szó a családunk, a munkahelyünk, a lakóhelyünk vagy éppen a gyülekezet összefüggésében. Túlságosan nagy jelentőséget ne tulajdonítsunk önmagunknak, de az sem helyes, ha folyton alábecsüljük magunkat. Felelősek vagyunk azért, amit ránk bízott az Úr. Ez tűnhet számunkra kicsinek, vagy éppen soknak, a felelősség a mienk. Olykor úgy érezhetjük, hogy csak kis csavarok vagyunk egy gépezetben, egy láncszem a nagy és hosszú láncon. Ha ezt érezzük, akkor is el kell hinnünk, hogy fontos a szerepünk. Ne büszkeségből maradjunk a helyünkön és tegyük a dolgunkat, hanem azért, mert Isten nem véletlenül állított oda, ahová. Persze mondhatjuk, hogy más a felelőssége egy királynak hozzánk képest, de mégsem lényegtelen az, hogy ki, hogyan áll helyt, hogyan végzi el a rábízottakat. Azt tesszük-e, amit jónak lát az Úr, vagy Manasséhoz hasonlóan azt, amit rossznak lát?
Így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr előtt, az ő Istene előtt, azt művelé. És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az ő Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala. (2Krón 31,20-21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te kísérsz utamon.
Ámen
