veteranus
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. (Rm 7,21)
Keresztényként az elengedhetetlen dolog, hogy belátók legyünk. Őszintén és igazán meg tudjuk látni a saját cselekedeteinket, saját életünket. Amíg nem jutunk belátására, a saját bűnös voltunk meglátására, addig nem indulhatunk el a hívő élet útján. Akik nem jutottak el addig, hogy a maguk bűneit és nyomorúságait belássák, azok bizony elvesztek az üdvösség számára. A belátás több mint a tudás. A belátásban már van alázat és engedelmesség. Benne van az a vágy, hogy az életben minden másként legyen. Kornéliusz, a római százados „szüntelen könyörgött Istenhez.” Péter, a rendíthetetlen tanítvány, az első apostol szintén rendszeresen imádkozó életet élt. Kornéliusz és Péter korábban nem tudtak egymásról, de a Lélek összekötötte őket. Mivel mind a ketten Isten akaratát keresték, Isten látomásban szólt hozzájuk. Ez félreérthetetlen volt. Péternek el kellett állnia korábbi álláspontjától, a rideg törvényeskedéstől: mit lehet enni és mit nem lehet enni. Amit Isten megtisztított, az mind jó. Ez az intés készítette elő Pétert, hogy feltétel nélkül elfogadja Isten útmutatását. Engedelmesen belássa saját vélekedésének tarthatatlanságát. Így már nem kételkedett a Lélek üzenetében, amikor a pogány százados, Kornéliusz hívásának kellett engedelmeskedni. Mi is nagyon figyeljünk Isten hívó szavára, amikor egy igei üzenet megérint bennünket a Szentírás olvasása közben. Egy prédikáción keresztül is Isten keres minket, hogy mi is keressük a bajban levőket, a Jézus Krisztus útjára térőket, legyünk hát bátor bizonyságtevők.
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. (Róm 7,12-20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
