veteranus
Az Úrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek... (Mt 2,19)
Akit Isten szeret, azt álmában is vezeti, irányítja a gondolatait. Nagy szükségünk van erre a bölcs isteni vezetésre, mert a körülöttünk levő világ mindenáron el akar téríteni Egyetlen Urunktól. Az Isten igéjében szól, int, figyelmeztet bennünket, kérdés viszont az, hogy meg is halljuk-e mindezeket? Van-e hozzá hallásunk, energiánk, ami bármikor készen áll a felerősítésre? Istennek megvannak az eszközei erre, nekünk az a dolgunk, hogy ne kapcsoljuk ki a mi értelmünket, legyünk nyitottak Igéjének befogadására. Meg kell azonban tudnunk különböztetni Isten üzenetét a Sátán sugallatától. Erre viszont csak akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni: mi az igaz, és mi a hamis. Oda tartozunk-e Krisztus Jézus nyájához, meghalljuk-e mindenkor az Ő hangját? Erre érzékeny fül kell, az ismerős hangot az ember nem téveszti el. Ha gyakran és elmélyülten olvassuk a Szentírást, akkor az abban leírtak ismerősök lesznek, és emlékezni fogunk rá. Ezért fogadjuk meg Isten utasítását: „amit parancsolok, azt megtegyétek.” Sokféleképpen jöhet ez a jelzés: a Szentíráson keresztül, történések által, más embereket felhasználva. Legyünk figyelmesek József engedelmességére: hűségesen teljesítette Isten parancsát, amikor félreérthetetlenül szólt hozzá. Nem késlekedett, hanem azonnal indult, bár nem tudta a jövőt, csak azt, hogy Isten szólt hozzá. Őrá hagyatkozott családjával együtt. Az Atya mindig egy-egy lépést mutatott meg neki, és ő nem kételkedett, hanem engedelmes volt. Ez az engedelmesség jellemezte Jézust is élete további szakaszaiban, amikor engedett földi szüleinek, és mennyei Atyjának is. Nekünk is példát mutat ezzel, hogy kire hagyatkozzunk, kinek engedelmeskedjünk. Ha komolyan figyelünk Isten üzenetére, akkor nem tévesztünk célt. Sok a bizonytalan, a hamis, a fals hang körülöttünk. Nekünk csak a jó pásztor hangjára kell hallgatnunk, amely ismerősen cseng. Oly sokszor elhangzott már ez a hívó szó: ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket. Az Isten üzenete félreérthetetlen, mert Ő szól, és ismét szól. Még tart a kegyelmi idő: vegyük észre a történéseket körülöttünk: háborúk, katasztrófák, öntelt diktátorocskák, békétlenségek a világban. Még most sincs késő. Jézus Krisztus egész tanítása azt akarja velünk megértetni, hogy csakis Őreá figyelmezzünk. Ő nem akarja, hogy bárki elvesszen közülünk. Tanítása által, ha azt hittel elfogadjuk, közelebb kerülünk az Úrhoz, mert reménykedve várjuk a Vele való találkozást az Örök Életben.
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. (Mt 25,30-34)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.
Ámen
