veteranus
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt. (Lk 6,45)
Amikor gondterheltek vagyunk, akkor kirobbanunk vagy nyugodtak maradunk? Ha valaki megsért bennünket, akkor tápláljuk soká a haragot vagy a megbocsátás mellett döntünk? Ez mind a szív állapotán múlik. Ha a szívünk már megtisztult, akkor meglátjuk az Istent olyan emberekben, helyekben és helyzetekben, ahol azelőtt sohasem vettük észre. A zsoltáros így fogalmaz: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem…” (Zsolt 51,12). Ha lelki tisztulásra van szükségünk, töltsünk több időt Isten jelenlétében. Ha a saját véleményünk, ítéletünk az előfeltétele annak, hogy szeretjük-e a másik embert, akkor mindenkitől el fogunk idegenedni. Sok dolog, ami miatt veszekszünk egymással, igazából nem is számít. Krisztus Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Nem elég szeretni a békét, állandóan erről beszélni, miközben a grand canyoni árkokat ásunk emberek közé. Béketeremtővé kell lennünk igazából. Amikor az újszövetségi gyülekezetben vita kerekedett bizonyos ételek fogyasztása kapcsán, Pál apostol közbelépett: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. ... meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában... Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, … Te azt a hitet, amely benned van, azt tartsd meg az Isten előtt…” (Róm 14,13-23). Ha elfogadjuk Jézus Krisztust Megváltónknak, Isten szemében igazzá válunk. A megváltás nem csupán Isten szemében tesz igazzá, de igazzá tesz úgy is, hogy naponta igazságban járva élhetünk mindenki szemében. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Isten akaratát nagyobbra értékeljük, mint a magunkét (ld. Péld 3,5). Arra kell törekednünk, hogy a Krisztushoz hasonló jellemvonások legyenek láthatóvá bennünk, ezek pedig: „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Gal 5,23). Ez bizony nehéz feladat, de nem egyedül kell megtennünk. Egyetlen Urunk ebben is mellettünk lesz. Az új évben is.
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. (Lk 6,46-48)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen