veteranus
A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet. (Jn 3,36)
A legtöbb ember egy új év kezdetén többre, jobbra, nagyobbra, gazdagabbra vágyik. Minőségibb életszínvonalra, kényelmesebb mindennapokra, az anyagi javak tekintetében bőségesebb helyzetre. Legyen az új év jobb, mint a tavalyi. Emberileg érthető kívánságok ezek, akár kimondja valaki, akár csak a titkos vágyaiban szerepel mindez. De Isten gyermekeként máshová kell tennünk a hangsúlyt. Keresztelő János ezt nagyszerűen felismerte. Krisztus Jézusra mutatva mondja, hogy Neki növekednie kell, míg ő maga kisebbé válik. A kettő együtt nem megy, mert vagy Krisztus a nagy, vagy mi magunk. Ne önérvényesítést keressünk hát az újévben sem, hanem engedjük, hogy Krisztus érvényesüljön bennünk és általunk. Ha ez sikerül, akkor általunk is egyre jobban megmutatkozik az Egyetlen Urunk személye, az Ő hatalma, kegyelme, szeretete. Alázat és Krisztusra hangoltság szükséges egy ilyen évkezdő elhatározáshoz, mint amiről Keresztelő János szavai szólnak. De honnan tudhatja valaki biztosan, hogy örök élete van? Érdekel ez a mai világban egyáltalán bárkit is? Igen, sok embert nyugtalanító kérdés ez. Isten nem csupán néhány földi évet, pár évtizedet szán nekünk. Ő az örökkévalóságra nézve teremtette meg az embert. Hogyan lesz valakinek örök élete? Mai Igénk rámutat erre: hinni a Fiúban, azaz Jézus Krisztusban. Ha valaki Jézus Krisztusban meglátja Isten Fiát, személyes Megváltóját, akkor örök élete van már most. Hitbeli döntés Jézust annak látni, aki Ő valójában, de az is egy döntés, ha valaki elutasítja Őt. Nem lehet senki nyugodt az örök élete felől, ha Jézust nem látja úgy, mint a Megváltót. Azt a személyt, Isten-embert, Aki értünk, miattunk, helyettünk szenvedett. Megnyugodhatunk a jelenben a jövőnk felől, ha mindezeket hitben elfogadjuk.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. ... Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. (Jn 3,16-21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy örök életet hoztál nekünk.
Ámen
