veteranus
Mit szól az én Uram az ő szolgájának? (Józs 5,14)
Vannak olyan sorsdöntő kérdések, amelyek amíg nem oldódnak meg, addig nem tudunk továbblépni és élvezni Isten áldásait életünkben. Józsué ilyen megoldhatatlannak tűnő problémával nézett szembe, amikor Jerikó toronymagas falai előtt állt. Mi a mi Jerikónk? Mi az a nagy küzdelem, amit meg kell nyerni ahhoz, hogy beteljesedhessen, amit Isten tervezett az életünkre? Jézus Krisztus élete legnehezebb éjszakáját töltötte a Gecsemáné kertjében imádkozva: „… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Luk 22,42). Időnként helyes hátranézni és tanulni múltunkból, visszatekinteni az elmúlt évre. De akár jó volt, akár rossz, ne ragadjunk le a múltban: „Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel!” (Préd 7,10). Az idős kor egyik nagy veszélye, hogy jobban kezd érdekelni bennünket a múlt, mint a jövő. Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jer 29,11). Istennek terve van velünk az elkövetkező évre is, tehát tanuljunk a múltbeli hibákból, és bizakodással nézzünk a jövőnk felé. A következő évben is fogjunk hozzá keményen a munkához, és számítsunk nagyszerű dolgokra Egyetlen Urunktól. Ne aggasszon, hogy mit hoz a jövő, Isten hűséges: „Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr… tett. Mind beteljesedett.” (Józs 21,45). Jeremiás próféta ugyanígy érzett: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Sir 3,23). Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének? De gondoljunk csak bele, hogy milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sohasem felednénk azt, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. (Sir 3,24-28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram az évet, melyet mögöttünk hagyunk.
Ámen
