veteranus
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)
Időnkénti botlásaink nem zárnak ki Isten áldásaiból. Az imádságainkban általában az az utolsó dolog, amiről beszélni szeretnénk Vele az a bűn, amit nem akarunk elengedni. Amikor Ádám vétkezett, elrejtőzött Isten elől, ezt mondta: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok…” (1Móz 3,10). Péter, akit Isten az egyháza felépítésére használt, naponta időt szakított az imádkozásra: „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára” (ApCsel 3,1). Pál apostol, aki az Újszövetség nagyobb részét írta, azt mondta: „... szüntelenül imádkozzatok” (1Thess 5,17). Dániel imádságai befogták az oroszlánok száját, és arra bírtak rá egy pogány királyt, hogy ezt mondja: „Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. ” (Dán 6,27-28). A Karácsony múltával sokan visszazökkennek imádság nélküli hétköznapjaikba. De az imádság ereje felülmúlja az emberi számításokat. Semmi sincs az imádság hatótávolságán kívül, ha Isten akarata szerinti dolgot kérünk. A szokás hatalom - szoktuk mondani. De mi alakítjuk ki szokásainkat, és nem szokásaink alakítanak minket. Ha igazán szeretnénk a betlehemi jászólban megszületett Megváltónkra, a Krisztus Jézusra hasonlítani, rendszeresen kell imádkozni, mert Egyetlen Urunk is ezt tette: gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott.” Luther azt mondta: „Az ima a legfontosabb dolog az életemben. Ha csak egy napra elhanyagolnám, elveszíteném hitem tüzét.” Amikor pedig az első tanítványok az imádságról kérdezték Jézust, Ő így kezdte tanítását: „Amikor imádkoztok...” (Luk 11,2). Mesterük feltételezte róluk, hogy rendszeresen fordítanak időt imádságra. Feltételezheti-e Krisztus Urunk ma ugyanezt rólunk is?
Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben, Lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok, és mind, ami az enyém, Tartsd a kezedben, igazi helyén!
Életem kútja, örök örömem, Fény a sötétben csak te vagy nekem,
Hallod imám, és bármi fenyeget, Nem hagy el engem, tart a te kezed.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eljöttél közénk.
Ámen
