veteranus

Hatalmas és szent az Ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön. (Luk 1,46-50)

Mi a különbség hálaadás és magasztalás között? Hálát adni konkrét dolgokért szoktunk: egészségünkért, családunkért, a munkánkért, a mindennapi kenyerünkért. A magasztalásban azonban Istent önmagáért dicsőítjük. Magasztalni az Urat azt jelenti, hogy Őt, mint a győzelmest, szívünkben magasra emeljük, magasabbra minden(ki) másnál. Míg a hálaadásban meg tudjuk fogalmazni, hogy miért mondunk köszönetet, addig a magasztalás túl van azon, amit szavakkal ki tudunk fejezni. Láthatjuk Isten csodálatos lényét, hisszük, hogy a Feltámadott Krisztus Jézus győzött a síron, a halálon. Hisszük, hogy ez a betlehemi gyermek, a bűneinket megbocsátó Jézus Krisztus értünk született, értünk halt meg, értünk támadt fel. A számunkra jó, kedves dolgokért hálát adunk. De mi van a gyász, veszteség, megpróbáltatás idején? Ezekért hogyan adjunk hálát? Ha hálát nem is tudunk adni, de hitből fakadóan ilyen élethelyzetekben is magasztalhatjuk az Urat. Emlékezhetünk Jób történetére: őt azzal vádolta meg a sátán, hogy csak azért szereti Istent, mert elhalmozta sok földi jóval. De ha elvenné tőle ezeket, menten elfordulna tőle. Ha mi is úgy teszünk, mint Jób, megpróbáltatásaink idején is magasztaljuk a mi Egyetlen Urunkat, és hisszük, hogy ilyenkor sem változott meg szeretete irántunk, akkor ezzel azt bizonyítjuk, hogy nemcsak ajándékaiért szeretjük Őt. Ne legyünk hasonlók az olyan gyerekhez, aki csak addig szereti apját-anyját, míg kap valamit tőlük. Mi magasztaljuk Egyetlen Urunkat minden időben!

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! (Lk 1,49-55)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eljöttél közénk.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode