veteranus

Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (Mt 4,10)

A mi Istenünk nem csupán a helyreállítás Istene, de a bőség Istene is. Isten, Aki az időt is teremtette, még az elvesztegetett éveinkért is képes kárpótolni bennünket: „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel 2,25-26). Amikor Isten megáld bennünket, az nem csak egy apró kiporciózott fejadag: „Szeretetének nincs határa, kegyelme minden mértéket meghalad, erejét nem korlátozza semmi. Mert végtelen gazdagságából Jézusban ő megajándékoz, megajándékoz és újra csak ad.” Egyetlen Urunknak az a terve, hogy visszaadja nekünk mindazt, amit elvesztegettünk. Emberhalásznak lenni hatalmas megtiszteltetés és felelősség. A hívő ember persze tudja, hogy nem önmagáért hívő, nem azért Isten gyermeke, hogy csupán neki legyen jó. Másokat kell megnyerni az Úrnak – ez a cél. Emberhalász úgy lesz valaki, ha arra az Úristen hívja el. Krisztus Jézus tesz bennünket azzá. Én emberhalászokká teszlek titeket – mondta Jézus Simonnak és Andrásnak. Ebben a mondatában benne van az is, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra történik meg. Aki egykor még nem ismerte Jézust, másnapra sem lesz belőle egy csapásra az emberhalászok közül az egyik legkitűnőbb. Jézusnak sok munkája van abban, amikor valakit emberhalásszá tesz. De ha Ő kér, akkor lépnünk kell és vállalni mindazt, amit Ő kér. Arra menni, amerre Ő vezet. Indulni, ahogyan annak idején Ábrahám is tett. Ment a biztosból a bizonytalanba, egyedül a hitből. Simon és András, de Jakab és János is így cselekedett. Mi vajon tudunk, akarunk indulni hitből, ha az Úr kéri? Az erre az elhívásra adott válaszunk mutatja meg, hogy mennyire akarunk az Úrnak engedelmeskedni.

Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt. És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket. Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt. És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget. (Mt 4,19-23)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.

Ámen