veteranus
Amint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)
Mások ösztönözhetnek és talán irányt is mutathatnak, de Istenhez kell mennünk azért, hogy megtudjuk, hogy Ő mire hívott el bennünket. Csak úgy tudunk teljes életet élni, ha ezt tesszük, mert Isten azt akarja, hogy azon a pályán fussunk, amit Ő mutat meg nekünk. Ezért ne emberektől várjunk folyton iránymutatást, forduljunk inkább az Istenhez. Manapság nagyon frusztráltak és kétségbeesettek vagyunk, mert nem találtunk rá a megelégedettség érzésére. Az a baj, hogy azt tűztük ki célul, hogy olyasvalamivé váljunk, amit Isten sohasem szánt nekünk. Istent kell kérdeznünk: Mennyi terhet bírok el? Mi a célom? Kivé kell válnom? Amíg tisztában vagyunk azzal, hogy ki kicsoda, előre tudunk haladni életünk útján. Mert Isten Igéje sohasem változik. A bűn végeredménye ma is ugyanaz: "... a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm 6,23). A kétségeskedésünk feloldásának megoldása ugyanaz minden időben: " ... Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel… hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!" (Zsolt 37,8). Nem változott az sem, hogyan akar Egyetlen Urunk békét adni: "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4,7). Az a lényeg, hogy nincs szükségünk "operatív" tervekre, nincs szükség modernizált emberi okoskodások újabb változataira. Van nekünk olyan itinerünk, ami örökérvényű.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. ... A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. (Jn 14,5-13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
