veteranus
Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk! (Zsolt 99,9)
Mai világunkban is láthatunk uralkodót pompába öltözve, a hagyományoknak megfelelve. Igaz ma már tudjuk, hogy uralkodásuk, a királyságuk inkább csak látszat. De látunk magunk körül uralkodó divat irányzatokat is, amik sokakat meg is hódítanak, mindent megtesznek érte, hogy kövessék. Látunk uralkodni vágyó embereket, akik másokon anyagilag, gazdaságilag uralkodnak. De látunk olyat is, hogy valaki mentálisan, lelkileg uralja a másikat. De jövőre már nem ez a divat uralkodik, nem az a kiskirály, nem az a (gaz)ember. De Egyetlen Urunk uralkodik a kezdetektől a végsőkig. Nem nagyratörően, nem tolongva a jobb pozícióért. Hisz poziciója Ő maga, uralkodik a világmindenség utolsó szegletében. A Biblia megfogalmazása szerint mennyen és földön. Felvetődik a kérdés, hogy ki vagyok én? Egy apró pici ember Krisztus Jézus Anyaszentegyházában, egy gyülekezetben. Egy apró láncszem a nagy egészben. Testvér Jézus Krisztusban. Kapcsolatunk van Jézus Krisztus által egymással – testvérek vagyunk, de kapcsolatunk lehet és kell legyen a mennyei elhívóval, az Úr Jézus Krisztussal is. De miféle mennyei elhívás részese vagyok én? Mert bármiféle megszólítást is használunk a magunk gyülekezetében, annak egy célja lehet csak: figyeljünk hitvallásunk Apostolára és Főpapjára, a Krisztus Jézusra. Ebben a földi, anyagiasult világban Isten a hajlék számunkra. Úgy kell tehát tekintenünk az Istenre, mint a mi Egyedüli Urunkra. Őbenne van saját hajlékunk, saját otthonunk. Itt és majdan odafent is az Ő jobbján.
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. ... Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. A te szolgáidnak fiai megmaradnak. (Zsolt 102,20-29)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
