veteranus
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára. (Mt 9,16)
Krisztus Jézus mondta az ágyban fekvő bénának: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” De miért nem csupán ennyit mondott Jézus: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj”? Azért, mert csak ha tudjuk azt, hogy bűneink megbocsáttattak, akkor van bizalmunk kérni az Istentől azt, amire igazán szükségünk van. Akkor van bátorságunk, hogy hittel felálljunk, és megtegyük, amit Egyetlen Urunk mond. Miután a paradicsomi Ádám vétkezett, elrejtőzött Isten elől. Amikor Isten megkérdezte tőle: „Hol vagy?”, ő azt válaszolta: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem…” (1Mózes 3:9-10). A Biblia elítéli az olyan bűnöket, mint a lopás és az emberölés, de mi van azokkal a bűnökkel, amelyek nincsenek a Szentírásban egyértelműen kimondva? János apostol írja: „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.” (1Jn 3,21-22). Vannak emberek, akik annyira önhittek, hogy azt gondolják: »Ha magamtól nem tudok felkelni, másnak sem hagyom, hogy segítsen.« De épp a büszkeségük miatt buknak el törvényszerűen. A Biblia azt mondja, hogy Isten "...meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek." (Dán 4,34). Az öntelt büszkeség veszélyes, arra kényszerít, hogy napokig vagy akár évekig ténykedjünk a társadalom számára fölöslegesen. A Példabeszédek 14,12 ezt mondja: „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” A mesebzett állat nem tudja, hogy segíteni akarnak rajta, éppen arra támad rá, aki azt legkevésbé érdemelné. Ez igaz ránk is, különösen akkor, ha olyan valaki bántott meg, aki közel állt hozzánk, és akitől nem is számítottunk erre. Az emiatt érzett fájdalom ilyenkor akkora lehet, hogy többé már nem tudunk megbízni senkiben, még az Istenben sem. Ilyenkor felhagyunk az imádsággal és a bibliaolvasással, kerüljük azokat is, akik segíteni szeretnének, még talán azt sem engedjük, hogy imádkozzanak értünk. Amikor fenn kell tartanunk magunkról egy képet, nehezen tudjuk rászánni magunkat, hogy segítséget kérjünk, ha csávába kerülünk, mert attól félünk, hogy akkor az emberek kevesebbnek fognak tartani. De a Biblia azt mondja: „… ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15). Tehát ismerjük el, hogyha valamiben elbuktunk, és engedjük meg Krisztus Jézusnak, hogy helyreállítson bennünket.
Monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. És megnyilatkozának azoknak szemei ... (Mt 9,28-30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.
Ámen
