veteranus
De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül. (2Kor 10,13)
Bizonyos mértékű versenyszellem jó dolog, és szükségünk is van rá. De ha a versengés miatt magunkat másoknál kevesebbnek vagy többnek érezzük, akkor túl messzire mentünk. Pál apostol azt írja: „…azok magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat, ez nem bölcs dolog. ” (2Kor 10,12). Ha folyton másokhoz hasonlítgatjuk önmagunkat, megtagadjuk a jól végzett munka elégedettségének érzését. Azért, mert a mértéket úgy állítottuk fel, mintha másvalakik szeretnénk lenni. Másoknak másfajta képességeik vannak, amiket az Isten arra tervezett, hogy az általa adott szerepet betöltsék. Egyetlen Urunk mindent megad nekünk, amire a feladatunkhoz és a célhoz szükségünk van. Ezért az egészségtelen összehasonlítgatás csak a lelki éretlenség jele. Pál apostol ezt írta erről a korinthusiaknak: "Ha az egyik ezt mondja: »Én Pálé vagyok«, a másik pedig azt: »Én Apollósé«, nem emberi módon beszéltek-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán..." A növekedést az Isten adja minden esetben. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Ha ezt megértjük, ez felszabadít az alól, hogy a másik emberhez méregessük önmagunkat. A siker soha nem azt jelenti, hogy másvalakire hasonlítunk, hanem, hogy kihozzuk magunkból a lehető legjobbat. Azt lássuk meg, hogy azok vagyunk, amiknek Isten teremtett bennünket.
Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel. A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl. (2Kor 10,16-18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
