veteranus
... keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mt 7,14)
Az ember földi élete során gyakran érkezik keresztutakhoz. Ilyenkor azon kell gondolkodnia, merre folytassa útját, de mindig a jelzett utat kell követnie. Nézzünk meg két utat, ami keresztezheti a mi utunkat, és amik nagyon hasonlítanak a mai Igénkben szereplő keskeny úthoz. Sok ember azt hiszi, hogy a maga erejéből is meg tud javulni, meg tud változni, ez az önmegváltás útja. Az ilyen ember így gondolkodik: „Mindent lehet, csak akarni kell.” Aztán nekifog az önakarata nevelésének, a jellemképzésnek, önfegyelmezésnek, önmérséklésnek. Megpróbál rossz szokásairól, szenvedélyeiről leszokni, a maga erejéből és akaratából elérni azt, amit Isten ingyen és kegyelméből kínált fel a bűnös embernek. Pedig Pál apostoltól tudjuk: „Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” (Rm 7,19) „Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.” (Rm 7,25) Ilyen út az emberekben való bizakodás útja is. Bár ezer meg ezer tapasztalat azt mutatja, hogy nem lehet emberekben bízni, de mégis megpróbálják sokan. "Hatalmasságok", pökhendi, cinikus emberek szavait kántálják, dakota közmondásokat szajkóznak. Életüket emberi eszmék töltik be, a mammon minden áron való hajszolása és azoktól várnak győzelmet, boldogságot, míg aztán rájönnek, hogy ez is csak egy keresztutca, amely szakadékba visz. Ott pedig csak az összetöretés vár az azon járókon. Így tört össze Saul is, akit Isten Sámuel próféta által kenetett királlyá. Egyszer elindult az irigység, a féltékenység, az engedetlenség lejtőjén. Egyre sebesebben rohant ezen az úton, amíg: „fogta Saul a kardját, és beledőlt.” (1Sám 31,4) Ez lett a vége egy magasra ívelt életnek és ez lesz a vége minden önelégült, kapzsi, hazudozó kiskirálynak is... Ugyanazokat a hegyeket, amiket Krisztus Jézus megjárt, meg kell járnia mindenkinek, aki az Egyetlen Urunk nyomába szegődik, az Ő vérével jelzett útján jár. Több imádság, több hűség, több táplálkozás az Igével, több kitartás, több szentség kell hozzá, hogy ezen az úton haladhassunk tovább. Egészen addig, míg egykor a célhoz megérkezünk.
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem,
Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé;
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden nap velem vagy.
Ámen
