veteranus
Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma… mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek… (ApCsel 6:1-5)
Az Igében szereplő gyülekezeti közösség tagjai szolgálni akartak. Látták, és megtapasztalták az Úrnak való szolgálat áldásait és ki akarták venni ebből a részüket. Szerettek volna odaférni a szolgálók közösségébe. De hogyan kezelték ezt az ősapostolok? Először is meghallották kérésüket, nem sértődtek meg, majd az egész gyülekezetet összehívták, és Istenre hangolt megoldást javasoltak. Ezt mondták: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” Az apostolok munkamegosztásra bíztatták a közösség egészét. Ma úgy mondanánk, hogy teammunkára tettek javaslatot. Úgy gondolták, hogy válasszanak ki embereket a mindennapos tennivalók intézésére, ők pedig megmaradnak az imádkozás és az Ige szolgálata mellett. Ne legyenek irreális elvárásaink senkivel szemben! Még a lelkészekkel szemben sem, mert bármily' elhivatott is, egyetlen lelkész sem tud egyedül egy gyülekezetnek növekedést adni. Csak ültetni, meg öntözni tud Isten minden elhívott szolgája. Ez a feladata, ez az isteni elhívatása. Sokat tud fáradozni egy lelkész Isten ügyéért, mégsem biztos, hogy bármilyen látszata is van. Mert hiába az ültetés, az öntözés minden buzgalmával, ha az Úr nem ad növekedést. A növekedést nem az ember "csinálja", hanem az Úr adja. Az Ő szent kezében, hatalmában van nemcsak a növények növekedése, hanem bizony a gyülekezeteké is. Használni akar bennünket az Úr ebben a folyamatban, de helyesen kell látnunk a saját szerepünket éppen úgy, mint az Övét. Vannak, akik összetévesztik a gyülekezetet valamiféle klubbal. Ez utóbbiban összegyűlnek az emberek, jól érzik magukat különösebb kötelezettségvállalás nélkül. A keresztyén gyülekezetekben is összegyűlnek az emberek, ám elsősorban nem azért, hogy pusztán jól érezzék magukat. Ellenben azért, hogy az Egyetlen Urat keressék, Őt dicsérjék. Krisztus Jézust szolgálják, az Ő akaratát megtudják és megvalósítsák. Mindezt pedig csak elkötelezetten lehet és érdemes végezni. Találjuk meg azt a helyet, azt a szolgálatot, melyet ránk akar bízni az Úr! Ültessünk és öntözzünk, tegyük dolgunkat, a növekedést pedig bízzuk az Istenre.
Kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala; Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték. És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet. István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között. (ApCsel 6,5-8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy gyülekezetet adtál nekem.
Ámen
