veteranus
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. (Zsolt 121,7)
Időnként még a hívő ember is azt gondolja, hogy ha jó keresztyénként sikerült engedelmeskednie az Úrnak, akkor „azért járna valami”. Ez súlyos tévedés. Ha azt hisszük, hogy az Isten bármivel is tartozik nekünk, nagyot fogunk csalódni. Sokan többre vágynak és nem elég nekik az, hogy Isten gondot visel róluk. Nem elég az, hogy csodákat tapasztalnak. Egyáltalán semmi sem elég. Elvárják Egyetlen Urunktól, hogy ha imádkoznak Őhozzá, akkor Isten úgy tegye, ahogyan ők azt megrendelték Tőle. A munkakörüket jól ismerő, azzal megelégedő hálás szolgákat Jézus arra inti, hogy mi illik a szájukba. Haszontalan az, aki nem termelt "extra profitot", nem végzett plusz munkát a saját hasznára? Istennél ez hasztalan, ellenben aki annyit igen, amennyit rá bíztak, engedelmesen, megelégedetten elvégzett szolgálatáért prémiumot nem, de Krisztus Jézus közösségét kapja... És ez így jó. Arra jó, hogy egyensúlyban legyen a lelkünk: Erre hivattam el, megcsináltam, és kifizettek. Még a hálámat sem tudom kifejezni azzal, hogy szolgálok. Ezáltal boldog, kifizetett, elégedett, hálás és engedelmes szolgák vagyunk. Nagyon jó ez így. De hogyan indul meg az ember lefelé a lejtőn? A tékozló fiúnak odahaza mindene megvolt. De egyszer csak megkívánva a világot, a világi élvezeteket és elhagyta otthonát. Ezzel a lépéssel megindult lefelé a lejtőn. Az ember akkor indul meg lefelé, amikor engedetlenné lesz az Atya iránt, amikor hátat fordít szeretetének. Amikor az ember elengedi Isten kezét, amikor hátat fordít Urának és Teremtőjének, megindul lefelé a lejtőn. Lehet, hogy Ő maga még nem veszi észre, mert csábító a mélység, mert sokat ígér a világ, mert olyan nagy vonzása van a bűnnek. A földi élet olyan, mintha mindig a szakadék szélén járnánk. Egy gyermek ilyenkor erősen megragadja az apja kezét. Így kell tennie a hívő embernek is, megmaradni Egyetlen Urunk szeretetében, mert különben nem tud megállni a lejtőn.
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. (Lk 17,5-6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
