veteranus
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? (5Móz 4,7)
Mózes idejében elég volt a pusztában való vándorlás negyven éve, hogy a közös emlékezetből kihulljék az Istennel való lét mindennapi élettapasztalata. A pusztában született új nemzedék számára már idegen gondolat, ismeretlen tapasztalat volt, hogy mit jelentett az élet mindennapi gyakorlatában az Isten imádatát megélni. De honnan is tudhatták volna, hogyan kell egy merőben másfajta életforma, egy letelepedett életmód helyzeteiben a hitet megélni? Érthető hát az ígéret földjének határán Mózes félelme és intése: "emlékezzetek!" A letelepedett zsidók mentalitásában ott van már a mai materialista gondolkodás gyökere: miért kellene nekem Istenre hagyatkoznom, ha én magam is meg tudom teremteni a megélhetésemet? Negyven év borzasztó nagy idő tud lenni, gyökeres változásokat élhettünk meg egy nemzedéknyi idő alatt. A magyar népnek is volt ilyen közelmúltbéli negyven esztendeje. Töröltettek kollektív tudatunkból hitet, eszméket, elveket. Kihullott beszédünkből az Isten tisztelete, elveszett vasárnapjainkból annak szentsége. Nincs ez másként az "új nemzedék" soraiban sem. Ezt látjuk a mai vezetőink életvitelében: verbális közléssé silányodott a "hitük", csak álságos magamutogatás, az Isten imádata helyett az aranyborjú, a mammon hajszolása minden téren. Maradt egy szekularizált, szándékosan lebutított, kivéreztetett váz, a hálás szív örvendezése nélkül, Isten és ember tisztelete nélkül. Emlékezzünk és emlékeztessünk hát a mindenható Isten gondviselésére, nevének tiszteletére! A mi életünkben elég volt néhány év, hogy szeretetünkben hűtlenekké váljunk, hogy új elveket valljunk szent meggyőződéssel, hogy akár hitünket megtagadjuk. A mi szívünk az örök változás mintaképe, Krisztus Urunk Szentlelke viszont az örök változhatatlanság példája. Akarjunk a lózungok homokja helyett erre a szilárd és rendíthetetlen fundámentumra építkezni. Isten gondviselése legyen a biztos pont életünkben, amelyhez horgonyként ragaszkodhatunk, amelyhez életviharaink közepette is köthetjük a jövendőnket.
Szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kőnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak. De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt. Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó időkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára: (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségéről, a mely felől megesküdt nékik. Mert tudakozzál csak a régi időkről, a melyek te előtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig. (5Móz 4,28-32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig velem vagy.
Ámen
