veteranus
.png)
Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. (Jn 16,24)
Milyen a kapcsolatunk az Egyetlen Úrral? Mert minden, ami árt az Istennel való kapcsolatunknak, kihat az imaéletünkre is. Krisztus Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn 15,7). Továbbá milyen erős a hitünk? Mert: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” Amikor imádkozunk, bele kell adnunk a lelkünket. Pál apostol így ír erről: (Jézus) „… küzd értetek imádságaiban…” (Kol 4,12). „… annak hinnie kell, hogy ő van”. Isten nem valami "ezotérikus erő”, ő a mi Mennyei Atyánk, aki „tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,32). Türelmesek vagyunk-e a reménylett dolgok eljövetelében? Az Egyiptomban kormányzóvá lett Józsefet éppen az Istentől kapott ígéret tette próbára: „Mindaddig, míg el nem jött az Isten szerinti idő, Isten próbára tette József türelmét.” (Zsolt 105,19). Miközben a sátán azt suttogta a fülébe: „Azt hittem, az álmod azt jelenti, hogy kormányzó leszel; akkor most mit keresel a börtönben?” De József meglátta Isten ígéretének beteljesedését, mégpedig annak Istentől rendelt idejében. Sokszor mérgelődik az ember azért, hogy éppen most, ilyen siralmas gazdasági környezetben, százezrek nyomorában, egyáltalán minek is lehet örülni? Általában, ha két ember találkozik és elkezdenek beszélgetni, csakhamar azon veszik észre magukat, hogy az élet nehézségei felett kezdenek el sipítozni. Sokszor szinte sportot űzünk abból, hogy kinek van nehezebb keresztje. Ezt bízta volna ránk az Isten? Minden bizonnyal nem! Ha valakinek lett volna oka a saját keresztjének nehézségei miatt siránkoznia, akkor az maga Krisztus Jézus lett volna. Hiszen mindnyájunk bűnét hordozta... Sokkal mélyebb sebeket ejtenek rajtunk a nehézségek, mint azok a dolgok, amikért gyakorta elfelejtünk hálát adni. Sokunknak meg kell tanulnunk hálát adni, mert a legtöbb esetben ez csak akkor következik be, ha valami nagy dolog történik velünk. Ha egyre csak arra a következtetésre jutunk, hogy ennél már csak nehezebb évek jönnek, akkor könnyen vakvágányra jutunk. Ha továbbra is csak ez a gondolkozás fog jellemezni bennünket, ha nem akarunk ebből kilépni, akkor valószínű, hogy nem sokat tudunk kezdeni az Igével sem. Ne feledjük, ahogyan a babiloni fogság is véget ért anno, minden diktatúra is véget ér egyszer. Ha imáinkban megtanulunk hálát adni, annak az lesz a következménye, hogy hitben járva próbáljuk meg meglátni Isten velünk való tervét.
Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot. (Jn 16,32-33)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned létezem.
Ámen
