veteranus
Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket. (Mk 10,16)
Krisztus Jézus azt mondta: „... aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Mk 10,15). Újra kisgyermekké kell lennünk, hogy olyan kapcsolatunk lehessen az Úrral, hogy engedjük azt, hogy meggyógyítsa és helyreigazítsa múltunk sérüléseit. Isten a felnőtteket is úgy öleli magához, mintha kisgyermekek lennének, ha a világ viharai megtépáznának bennünket. A dicsőítésben úgy jövünk elé, mint egy járni tanuló gyermek. Egyetlen Urunknak, ellentétben sok emberrel nincsenek hátsó szándékai, szeretete őszinte. Ezért fontos megtanulnunk, hogyan imádjuk és dicsőítsük őt. Isten meg tudja változtatni mindazt, amin keresztülmentünk: „Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled… és az enyém lettél. Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. Tarka ruhába öltöztettelek, és bőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád.” (Ez 16,9-10). „…Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jak 4,6). Isten szíveink szándékait vizsgálja, az indítékainkat ítéli meg. Lehet, hogy ott ülünk vasárnap a templomban, de a szívünk mégis távol van Istentől. Mondhatunk frázisokat, szenteskedő szép szavakat, hogy szeretjük Jézus Krisztust, miközben a sátán hatása alatt állunk. Lehet, hogy áldozatot hozunk ugyan, de közben engedetlenek vagyunk, mint annak idején Saul király (ld. 1Sámuel 13,7-14). Lehet rossz indítékkal még imádkozni is. Voltak ilyen emberek az újszövetségi első gyülekezetekben is. Van aki szereti a népszerűséget, a tömeget, de nincs ideje az egyénre. A Jó Pásztor otthagyta a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egyetlen elveszettet, aztán vállára vetve vitte haza örvendezve. Amikor „…az Úr megvizsgálja a lelkeket,” Isten látja, mi van a szívben. Bármit is teszünk, annak indítéka Isten és az emberek iránti szeretet legyen. Lássunk túl önmagunkon, a tetteinken, és azt figyeljük meg, mi van mögöttük. Kérjük az Istent, hogy mutassa meg, Ő kinek lát bennünket.
Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mk 10,42-45)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velünk vagy.
Ámen
