veteranus

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

A szőlővessző a harmadik évben kezdi megmutatni a termését. Krisztus Jézus harminc évesen kezdte meg azt a szolgálatát, ami a golgotai keresztre vezette Őt. Ez idő alatt lett igazi szőlőtőkévé, a kegyelem áldott forrásává, akkor indult meg benne a csodálatos termő élet, ami vesszőket hajtott, tanítványokat hívott el, ami gyümölcsöket termett. A szőlő gyorsan növekszik. Jézus Krisztusba oltattunk, nekünk is növekednünk kell. Erre biztat az ige is: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.” (2Pt 3,18) Amikor a szőlő növekedése előttünk a példa, ne csak az ismeretben való növekedésre gondoljunk, mert az ismeret önmagában kivagyivá tesz. A növekedésnek csak az egyik része az ismeret, a többi is szükségeltetik: az alázat, az engedelmesség és a szeretet. A mi Urunk is ezekben lett naggyá. Törekedjünk arra, hogy az alázatban, engedelmességben és szeretetben előre haladhassunk, és így növekedhessünk a Krisztus-képűségben. Egyetlen Urunk jelenvaló hatalom mindenkor, és mindenhol. Ott van velünk a hétköznapi élet bajaiban, segítségünkre van küzdelmeinkben. Sokszor mondják az emberek: Isten nem törődik az én kicsinyes dolgaimmal, Istennek több gondja van annál, mint hogy az én apró bajaimmal foglalkozzon. Ez nem így van. Azt mondja Jézus: Az én Atyám a szőlőműves. Olyan Isten, aki aprólékos, kicsinyes dolgainkkal is szeretettel foglalkozik. Isten ma is munkálkodik. Mint ahogy a szőlőműves nem végezhet "szalagmunkát", hanem minden egyes szőlőtőkét külön kell vegyen, egyenként foglalkozik a szőlőjével, így tesz velünk az Isten is. Egyenként gondoz, pásztorol bennünket és Ő azt akarja, hogy nekünk is legyen Vele személyes kapcsolatunk. Néha nem értjük meg Isten cselekedeteit, mi sokszor csak azt az egy dolgot tartjuk fontosnak, amiért éppen imádkozunk. Isten azonban azt is látja, amit mi még nem, mert az Isten körültekintő, ismeri az övéit. Ezért sokszor ad elénk hosszabb utat, mert a rövidebbet nem bírnánk ki, megóv valami nagyobb bajtól.  Az Úr mindig, mindenkor jelen van az életünkben, ha kételkednénk Őbenne, ha nem látjuk a cselekedeteit, akkor is velünk van. Engedjük hát, hogy Istenünk a gondviselésével életünk egyedüli Urává válhasson. 

Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Jn 15,10-16)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode