veteranus
És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat. (1Móz 33,5-6)
A Biblia legtöbbször a történeti leírásokból nem von le következtetéseket, hanem az olvasóira bízza, döntsék el, helyes volt-e egy személy cselekedete, vagy nem. Nekünk kell mérlegre tenni, hogy megáll-e az Isten szempontjából az Ő korábban adott parancsolatai szerint. Az ősatyák élete a mi tanulságunkra lett leíratva. Sokszor helytelenül cselekedtek az atyák is (Ábrahám, Izsák, Jákób, József), és ezeknek súlyos következményei lettek, amelyeket többségében a türelmetlenségük okozott. Isten azonban végtelen türelmes és kegyelmes volt hozzájuk. Helyre hozta az elrontott életüket. Ez azért következett be, mert tudtak bűnbánatot tartani, megalázkodni, bocsánatot kérni. Például Jákób, a választott gyermek türelmetlen volt, nem tudta kivárni az áldást, hanem azt csalással szerezte meg. Ezért évtizedekig kellett menekültként élnie a bátyja, Ézsau halált ígérő haragja elől. De Jákób gondolkodása megváltozott, vágyott kibékülni testvérével, ezért áldozatot is hozott. Isten Ézsauban feloldotta a korábbi gyűlöletet és találkozásukkor könnyek között kibékültek. Ma is haragtartásunkból az őszinte könnyek adnak igazi feloldozást. Aki tud sírni a bűnei miatt, annak Isten ad szabadulást, és teljes örömöt a Jézus Krisztusban. Isten minden időben kiválasztotta azokat, akik hűségesek voltak hozzá, és emberek sokaságát bízta rájuk. Ránk is vannak bízva emberek. Mindjárt itt vannak a legközelebbiek: a családunk, a gyermekeink, az unokáink. A Biblia nagyjai sem voltak bűntelenek, de amikor Isten megszólította őket, engedelmeskedtek. Ilyen volt Pál apostol, az egykori Tarzuszi Saul is, amikor a damaszkuszi úton térdre kényszerítette őt az Isten, és ő engedelmeskedett a hívásának. Engedte, hogy munkálkodjon benne a Szentlélek. Ma is ugyanez a Lélek van közöttünk, Aki figyel bennünket, egyengeti utunkat, a körülményeket igazgatja. Így működik a hívőkben, és alkalmassá teszi az igehirdetésre, bizonyságtevésre, a család összetartására, miközben épül, gyarapodik az Isten népe. Persze a sátán nem alszik eközben, hanem pusztít, ahol csak tud. Nekünk abban a tudatban kell élnünk, hogy vannak ránkbizottak, akikért felelősek vagyunk. Azt pedig sohasem felejtsük el, hogy a végső győzelem a Krisztus Jézusé.
Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. (Lk 18,16-20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Tied vagyok.
Ámen
