veteranus
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. (Jn 14,13)
A hajdani tanítványok szívét rettegés fogta el, ha arra gondoltak, hogy a Mester nélkül maradnak, amikor Jézus eltávozik közülük. Hiába tudták ésszel, hogy a mennybemenetel, a felemeltetés, az Atyához való visszatérés fontos állomása az üdvtörténet eseményeinek, mégis rettegett a szívük. Zavarodottság, kilátástalanság, kétely: csupa hasonló érezhető ki a szavaikból. Nagyon rá voltak szorulva Krisztus Jézus biztatására, ami hangzik is újra meg újra. A biztatás akkor is szól, amikor kiküldi az apostolokat: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) De biztat a csalódottan és szomorúan ballagó emmausi tanítványok történetében: „…maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.” (Lk 24,15). A számtalan biztatást összefoglalva azt lehet mondani, hogy a Megváltó látóköréből kikerülni egyszerűen lehetetlen. Ma sem tudunk olyan szürkék, olyan kicsinyek lenni, bármily jelentéktelennek is érezzük magunkat olykor, hogy Egyetlen Urunk ne látna meg, ne venne észre. Nincs az a bűn, aminek súlya elől menekülve az árvaságot kellene választanunk. Pünkösdi ünnepeink után vagyunk jócskán, amikor is bőven volt alkalmunk hallani Isten igéjét. A Szentlélek megerősítését tapasztalhattuk, feltöltekeztünk lelki energiával. Elmondhatjuk mi is Pál intő szavaival: „Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” (1Kor 10,3-4). Mindezek ellenére a gonosz dolgok befurakodtak a többség életébe: a bálványimádás, mulatozás, paráználkodás, zúgolódás. Ezek a kísértések az emberek többségének a halálát okozták. Az intő példák arra figyelmeztetnek, hogy ne bízzuk el magunkat. A nyár beköszöntével vizsgáljuk meg állóképességünket, de bízzunk Isten hűségében, Aki erőt ad a kísértések közepette. Ezért jó, ha magunk mellett tudhatjuk a Szentlélek vezetését mindenkor, aki nem hagy bennünket erőnkön felül kísérteni. Kapaszkodjunk a Kősziklába, Jézus Krisztusba. Legyen hála Istennek ezért a kegyelméért.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Jn 14,16-20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a Szentlelked vezetését.
Ámen
