Ux
A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd. (Zsolt 126,5)
Isten teremtett minden emberi érzelmet. Egyetlen Urunk tervezte, hogy sírjunk, amikor szomorúak vagyunk, és nevessünk, amikor boldogok vagyunk. „Mindennek megszabott ideje van. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek” (Préd 3,1). Krisztus Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,11). Az Ószövetségben pedig ezt olvashatjuk: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.” (Zsolt 126,1–3). Ha Jézus Krisztus valóban megszabadított, akkor valóban van miért örülnünk. Ne vegyünk mindent annyira „komolyan”! Nehéz teherként cipeljük a gyászt, de azt is, hogy mindig tökéletességet várunk el önmagunktól. Az aggodalomra könnyű okot találni, de a boldogságunkért néha meg kell dolgoznunk. Az elménk képes ellenünk működni, de működhet az érdekünkben is. Amikor értünk dolgozik, akkor segít pozitívnak maradni, elérni a céljainkat, és örülni minden egyes napnak. Amikor viszont ellenünk dolgozik, akkor negatívvá tehet bennünket, elcsüggeszthet, visszatarthat, sőt, gátló vagy önpusztító gondolatokra késztethet. Ahhoz, hogy értünk dolgozzon, ne ellenünk, fontos lépés, ha elhatározzuk azt, hogy ezután pozitívan fogunk gondolkodni. Ekkor már nem a félelem, hanem a hit vezet bennünket. Ehhez idő kell, ám eltökélt szorgalommal és az Isten segítségével elérhetjük. Az agynak tizennyolc év szükséges a növekedéshez. Miután teljesen kifejlődött, az éretté válása halálunk napjáig folytatódik. Nem számít tehát, hány évesek vagyunk, az agyunk még mindig fejlődik... Nem kell leragadnunk a régi vagy éppen hibás gondolkodási mintákban. Ahogy a Biblia mondja: „Az igazak gondolatai helyesek.” Ha hisszük azt, hogy jelentősége van annak, amit csinálunk, akkor másként fogunk tekinteni az elhívásunkra, a munkánkra is. Ha hisszük azt, hogy Isten szemében értékesek vagyunk, akkor hisszük azt is, hogy a munkánk is az. Már nem éhezünk nagy szurkolótáborra, de a felénk áramló rosszindulatú kritika sem fog megsebezni bennünket. Pál apostol ezt írta: „...én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20,24). Maradjunk tehát pozitívak, és tegyük meg minden nap azt, ami ránkbízatott.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Mt 6,31-33)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a mindennapi gondoskodásod.
Ámen