TT
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. (1Móz 22,13)
Maximilian Kolbe, ferences rendi szerzetest Auschwitzba deportálták, amiért Lengyelország területéről érkezett menekülteket, köztük 2000 zsidót bújtatott. Amikor megszökött egy rab, egy SS tiszt kiválasztott tíz rabot, hogy bosszúból éhhalálra ítélje őket. Kolbe önként jelentkezett, hogy inkább ő haljon meg egyikük, egy kétségbeesett családfő helyett. A tiszt engedélyezte a cserét, és Kolbe az elítéltek közé lépett. A másik férfi így túlélte a háborút (1995-ben hunyt el). A kos, amely Ábrahám fia, Izsák helyett Isten kegyelméből és szeretetéből megáldoztatott, jelképezi az Isten Bárányát, Jézus Krisztust. Mi magunk soha sem tudnánk kifizetni a bűneinkért fizetendő árat. Ám Krisztus úgy döntött, hogy a földre jön azért, hogy kifizesse bűneink büntetését. Ezáltal van lehetőségünk nemcsak bűneink bocsánatára, hanem arra is, hogy az örökkévalóságot Vele töltsük. Krisztus kereszten véghezvitt tettébe kell helyeznünk hitünket, mert nem tudjuk magunkat megmenteni.
Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Te helyettem is szenvedtél és haltál meg. Hála van bennem ezért és ebből fakadóan Neked akarok szolgálni örömmel dicsőítve Téged.
Ámen
